Mindig nagyon szerettem ezt a szobát, talán a formája, főképpen az ablakfülke miatt. Igaz, hogy ezen tetőtéri ablak típuson, a "kutyaólon" nem áramlik be annyi fény, mint egy sík ablakon, de ezt igyekeztem ellensúlyozni a tapéta világos színével és a berendezés árnyalataival. Ezáltal a legsötétebb helyiségünkből lett a legvilágosabb szoba. Már az első perctől nagyon szerettem volna ebbe az ablakba egy ilyen kis üldögélőt, így beáldoztuk a helyet, nem bánjuk, hogy nem lehet teljesen odaállni az ablakhoz, inkább befalaztuk a radiátor mögötti részt, majd egy felnyitható tetejű fülkét készítettünk, ettől lett nagyon klassz, kuckós, szép kilátással a hátsó kertre.
Még annyira előttem van a rácsos ágy képe a fal mellett, amibe megérkezett a kicsi lány hat évvel ezelőtt. Felette színes madárkák forogtak, amiket én varrtam. Ezeket megtartottuk, most is ott bujkálnak a baldachin alatt. :) Majd bekerült egy "rendes" ágy a kiságy mellé, ezt egyébként mindkét gyerkőcnél így csináltuk, baba koruktól megszokták, hogy ott a következő ágy a szobájukban, így egy pillanat alatt átszoktak bele két-hároméves koruk körül. És most nyáron eljött az ideje egy nagylányosabb berendezésnek. Több változtatás is történt, papa új padlót rakott le a padlószőnyeg helyett, és megérkezett az új, nagy ágy. A szoba központi játékeleme továbbra is a kis polcos szekrényben a cukrászda, aminek nagy részét magam készítettem, a többi kis kiegészítőt úgy vadászgattuk össze innen-onnan.
No, de nem is az a lényeg, én mennyire szeretem ezt a szobát hanem, hogy Alíz imádja. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése