A kisfiam 10 éves és még nem volt a kis életében egy rendes fehér karácsony.
A kislányom születésének évében még csak egy hópihe sem esett télen itt nálunk.
Könyvekből, régvolt idők meséiből, csodás karácsonyi történetekből, gyerekkorunk emlékeiből tápláljuk a képzeletükben, hogy milyen szép a hóval borított ünnep.
Persze nem vagyunk elégedetlenek, akkor örülünk a hónak, amikor van, ha áprilisban, hát akkor. :)
De azért a várakozás izgalmában, az ünnep velejárójaként minden évben ott van a kívánságlistán, hogy bárcsak esne, jelen esetben bárcsak megmaradna. Most épp minden fehér odakint, csodaszépek a hósipkák a növényeken, a bogyókat mintha bőven szórt porcukor fedné, az előkertben sem lapátoltunk, hadd ropogjon a talpunk alatt, a csizmákról vesszőseprűvel pofozzuk le a havat az ajtóban.
(Papa néha beiktat egy-egy kézifékes farolgatást az utca végén, hadd sikítsanak a hátsó ülésen. :)))
Ha megmarad a hó, nagyon fogjuk szeretni.
Ha elolvad, akkor sem lesz nagy baj, megy minden a szokásos rend szerint nálunk. Gyúlnak az apró, finom kis fények este, sülnek a sütik, illatoznak a gyertyák, nyílnak az adventi zsákok, ropog a tűz, válogatunk a karácsonyi mesekönyves polcról és sokat énekelünk. Szól a zene vagy a zongora, és esténként én még szöszmötölök lent egy kicsit titokban.
Közeledik....ha fehér lesz, ha nem, teljes szívvel várjuk.
