Mindenkinek nagyon örülök, aki velem nézegette ezt a kis útinaplót az elmúlt napokban!
Így négyesben mi is először jártunk Olaszországban és bár csak egy apró szeletkéjét néztük meg, nagyon szép élményekkel jöttünk haza.
Szerettük a városok utcáit koptatni, de az olasz vidék látványa az, ami igazán feledhetetlen. Elképesztő mennyiségű szőlő mindenütt, de nem csak a rendezett kis birtokok dombjain, és az utak mellett. Szőlőt ültetnek a körforgalomba és a családi házak kertében a gyerekek hintaállványára is szőlő fut. :)
A napsütés, a hárs és jázminillat mindenütt, a jellegzetes tradíciók a vidéki táj minden zeg-zugában, a nyitott harangtornyok, amerre csak a szem ellát.
Leanderek mindenütt, az utak mentén, a parkolókban, a kisvárosok utcáinak szegélyeként.
A magánkertek szinte mindegyikét gondosan nyírt korallberkenye sövények szegélyezik.
Egy Airbnb szálláson aludtunk Montebello Vicentinoban, ami nagyon jó választás volt, egy hangulatos kis környék egyik társasházában. A lakás úgy 80-90 m2, telesen felszerelve, kényelmesebb, igényesebb és kedvezőbb árú volt, mint egyéb szálláslehetőségek, amiket néztünk. Íme a lakás közvetlen környéke:
Sorház az utcánkban.
Az állomáson. A velencei vonatra várva.
Éééés, emeletes vonattal utaztunk, hurrá! :)
Csak olaszosan...ez tényleg kakukkfű? :))
Rózsa a tetőn. Mondom, a tetőn! Mintha a cserepekből nőne, mert terasz nem tartozott hozzá. :)
És a jellegzetes járgányok! Vespa.
Cinquecento :)
Vidámparkban is ártunk. Utolsó napra hagytuk, hogy tartsuk a lelket a gyerekekben. :)
Gardalandnak jó kertészei vannak.
Az örökzöld Bogár!!!
Egy ilyen hetet már kisebb gyerekekkel is végig lehet csinálni, de tény, hogy rengeteget ülnek autóban és sokat ki kell bírniuk a kirándulások alatt. Az ember színesíti a dolgot, ahogy tudja, de időt kell hagyni az önfeledt játékra is. Ahol tudtak futottak. Itt az olajfák mellett.
Garda tó. Ide még visszajövünk külön egyszer.
Az egyik jellegzetes kis falu a szállásunk közelében. Soave.
Caorle. Népszerű célpont lesz nemsokára. Most még nem volt elég meleg, de megálltunk egy napra, mert a gyerekek először látták a tengert. A part most még békés, rendezett, nem nyomta el a víz zúgását a tömeg hangja.
Biztos, hogy visszajövünk még együtt!
Addig is néhány kedves emlékkel nosztalgiázunk. Rengeteg tésztát hoztunk haza, de a hatalmas amfora meg is marad majd emlékbe.
A papa ajándékai nekünk, lányoknak. Egy szép kis üveg medál Alíznak Velencéből.
Szintén muranoi üveg szett, ezüstbe foglalva, nekem.
A tengerparton gyűjtögetett kagylóknak is meglesz a helye a kertünkben.
Jó újra itthon. :)
