Búcsú Olaszországtól - a vidék / Farewell to Italy - the countryside

Mindenkinek nagyon örülök, aki velem nézegette ezt a kis útinaplót az elmúlt napokban!

Így négyesben mi is először jártunk Olaszországban és bár csak egy apró szeletkéjét néztük meg, nagyon szép élményekkel jöttünk haza. 

Szerettük a városok utcáit koptatni, de az olasz vidék látványa az, ami igazán feledhetetlen. Elképesztő mennyiségű szőlő mindenütt, de nem csak a rendezett kis birtokok dombjain, és az utak mellett. Szőlőt ültetnek a körforgalomba és a családi házak kertében a gyerekek hintaállványára is szőlő fut. :)

A napsütés, a hárs és jázminillat mindenütt, a jellegzetes tradíciók a vidéki táj minden zeg-zugában, a nyitott harangtornyok, amerre csak a szem ellát.

Leanderek mindenütt, az utak mentén, a parkolókban, a kisvárosok utcáinak szegélyeként.

A magánkertek szinte mindegyikét gondosan nyírt korallberkenye sövények szegélyezik.

Egy Airbnb szálláson aludtunk Montebello Vicentinoban, ami nagyon jó választás volt, egy hangulatos kis környék egyik társasházában. A lakás úgy 80-90 m2, telesen felszerelve, kényelmesebb, igényesebb és kedvezőbb árú volt, mint egyéb szálláslehetőségek, amiket néztünk. Íme a lakás közvetlen környéke:

Sorház az utcánkban.

Az állomáson. A velencei vonatra várva.

Éééés, emeletes vonattal utaztunk, hurrá! :)

Csak olaszosan...ez tényleg kakukkfű? :))

Rózsa a tetőn. Mondom, a tetőn! Mintha a cserepekből nőne, mert terasz nem tartozott hozzá. :)

És a jellegzetes járgányok! Vespa.

Cinquecento :)

Vidámparkban is ártunk. Utolsó napra hagytuk, hogy tartsuk a lelket a gyerekekben. :)

Gardalandnak jó kertészei vannak. 

Az örökzöld Bogár!!!

Egy ilyen hetet már kisebb gyerekekkel is végig lehet csinálni, de tény, hogy rengeteget ülnek autóban és sokat ki kell bírniuk a kirándulások alatt. Az ember színesíti a dolgot, ahogy tudja, de időt kell hagyni az önfeledt játékra is. Ahol tudtak futottak. Itt az olajfák mellett. 

Garda tó. Ide még visszajövünk külön egyszer.

Az egyik jellegzetes kis falu a szállásunk közelében. Soave.

Caorle. Népszerű célpont lesz nemsokára. Most  még nem volt elég meleg, de megálltunk egy napra, mert a gyerekek először látták a tengert. A part most még békés, rendezett, nem nyomta el a víz zúgását a tömeg hangja.

Biztos, hogy visszajövünk még együtt!

Addig is néhány kedves emlékkel nosztalgiázunk. Rengeteg tésztát hoztunk haza, de a hatalmas amfora meg is marad majd emlékbe.

A papa ajándékai nekünk, lányoknak. Egy szép kis üveg medál Alíznak Velencéből.

Szintén muranoi üveg szett, ezüstbe foglalva, nekem.

A tengerparton gyűjtögetett kagylóknak is meglesz a helye a kertünkben.

Jó újra itthon. :)