Naplemente / Sunset

A veteményes a pihenőnapjait éli. Kiürültek az ágyások, alaposan megnyirbáltam az évelőket és a rózsákat egy következő, kora őszi virágzás reményében. Learattuk az első vetéseket. Levesekbe, köretekbe, salátákba került a sok finomság. Ezzel jelentős csúszásban vagyunk, mindezt hetekkel korábbra vártam, a másodvetések idejét júliusra, de talán a bolond időjárás az oka, hogy idén így alakult. A kitisztított sorok között most a sárga színek az uralkodók, amik késő délután kezdenek csak igazán ragyogni. A konyhakert új lakói a dísznapraforgók, szerintem minden változat egy tünemény. Szeretem ezt a napszakot, mikor közvetlenül naplemente előtt megváltoznak a színek és az illatok.

Már rendezgetem a vetőmagokat, mi kerülhetne még az üres helyekre.

Kedves, tapasztalt veteményező olvasóim, szívesen veszem a ti terveiteket is, nálatok mi kerül még ilyenkor a földbe?

Hírek a konyhakertből / News from the Vegetable Garden

A veteményes magához tért az utóbbi hetekben. A sok napsütés és a szeretgetés hatására úgy nő a gaz, mint a dudva. :) 

Ezért most igyekeztem kihagyni a fotókon a talajszintet, mert nyaralás után nem az volt az első dolgom, hogy oda térdeljek. De még csak nem is a második. Viszont nagyon örültem, hogy a zöldségek is nagyot nőttek, mire hazajöttünk. Azóta már a fazékba is került belőlük, és bizony nincs jobb a saját termesztésű finomságoknál.

Lunch / Ebéd

Érnek szép sorban a karalábék, a fotón talán nem is látszik annyira, de ma is hatalmas fejeket szüreteltünk, zsengéket és istenien ízleteseket. Életem első termesztése, ha én ezt sejtettem volna....na, de majd jövőre többet ültetek belőlük. :)  Klasszikus töltött karalábé nálunk nem szokott lenni, mert a kölkök bizonyos ételekről még mindig ránézésre döntenek, és bevallom, rakott változatban elkészítve én is jobban szeretem. Az ízek gyakorlatilag ugyanazok, abszolút hozza nekünk, felnőtteknek a gyermekkori, nagymamás nyarak emlékét. 

Az ebéden túl a mai szüretelős napunk eredménye fiatal mángold levelekkel egybesütött omlett volt reggelire, és jutott egy-egy maréknyi finomság a vacsora mellé is. Ahogy legutóbb említettem, a legnagyobb izgalmam továbbra is, hogy lesz-e saját kukoricánk, de mintha már alakulnának a csövek....és az első padlizsánbabát is megtaláltuk ma. :)

A nyár színei / Colors of the Summer

Konyhakertünk júliusi virágai nagyon élvezik a napfürdőzést és a rendszeres (ismét kézzel történő) öntözést. Számomra ezek a színek jelentik az igazi nyarat, és persze a naponta kihúzott újhagyma illata a kezemen és az izgalom az új vetéseket illetően, például, hogy terem-e majd vajon a saját kukoricánk, ami egyelőre nagyon szépen nődögél. Minden nap leülök itt, ha csak rövid időre is, mert tényleg felüdülésnek érzem a bámészkodást a kicsi birodalmamban.

A kerti szék / Gardening Stool

A fura nevűeknek is kell, hogy legyen valamikor névnapja, amikor még csak három Modeszta volt az országban, a szüleimnek a mai napot sikerült kinyomozniuk ennek az életre szóló ötletnek a megünneplésére :D 😜

Egyébként a felnőttek névnapjából nem csinálunk ügyet a családban, inkább a gyerekekére tartalékoljuk a figyelmet, mert nekik fontos, szeretik, és ez nekünk is jólesik.

Viszont most választhattam valami szépséget, amire már nagy szükségem volt. Szenvedélyesen szeretem a hasznos, okos, praktikus és szép kertészkedős kellékeket, és végre kaptam egy ilyen kis tárolós-ücsörgős kerti széket. Az ülőke alatt körben a nagy zsebek elnyelik az apróságokat, de akár a kézi szerszámokat, metszőollót, zsineget, mércét, kulcsot is magam alá tudom tenni munka közben, ha azt szeretném, hogy minden kéznél legyen. Az alsó rész egy az egyben levehető, és nagyobb dolgokat is cipelhetek majd benne füles táskaként, de biztos nem sokszor fogok, mert szeretni és kímélni fogom, bár erős, úgy tűnik, bírni fogja a strapát.

A helyzet az, hogy szerintem itt fogok a legtöbbet üldögélni a nyáron.