2016. december 30., péntek

Elmentünk a hóhoz / Gone to the Snow



Igazán nem vagyok egy elégedetlenkedő alkat, de azért nem tudom említés nélkül hagyni, hogy ismét nem volt fehér karácsonyunk. :)
Vitathatatlan, hogy hiányzik az a nosztalgikus hangulat az ünnepből, amit a talpunk alatt ropogó hó jelent. Nem beszélve arról, hogy ha az embernek gyerekei vannak, még szebb lehetne az ünnep, ha esne a hó.

Egyszerűen csak sajnálom, hogy kimarad az életükből, ami a mi gyerekkorunknak olyan fontos, szép és meghatározó része volt. 
Bezzeg az én időmben. :)
Még legtöbbször hóban jött a télapó, sokszor volt a fehér karácsony.
Kisiskolás korunkban mi még ott csúszkáltunk hazafelé menet a suli melletti jégen, az iskolatáskák a járda szélén halomban vártak bennünket a hóesésben. 
Sokszor el is késtem otthonról, mert egyrészt vagány kislány voltam, és egy jóféle csapatos bandázásban bármikor benne voltam, még akkor is, ha kimelegedve kellett  szaladni hazáig, lefagyott lábujjakkal. Másrészt az még igazi, önfeledt játék volt, amikor a sötét délutánokon teljesen elvesztettük az időérzékünket. 
Ugyanakkor a mi gyerekkorunkhoz hozzátartozott -főleg télen- egyfajta korai felelősségérzet is, mert gyakran volt úgy, hogy én raktam meg a kazánt otthon, mire a szüleim hazajöttek délután, és még a havat is ellapátoltam a kaputól a bejáratig. Egyedül, az utcai lámpa fényében. Kulcs a nyakamban.

A téli szünetben rendszeres program volt, hogy a vasárnapi ebéd előtt felsétáltunk a lillafüredi vízeséshez apukámmal, és csodáltuk a hatalmas, fagyos kék-fehér oszlopokat.
És milyen sokszor  jártunk ki a Csanyik-völgybe a Kriptongyárhoz szánkózni, ahol olyan pályák voltak, hogy azt a mai gyerekek el sem tudják képzelni. :) 

Rengeteget mesélek a gyerekeimnek magyar írók tollából, régi falusi telekről, betlehemezésekről, a csupán egy-egy szál gyertyás, diós karácsonyok értékéről.
És sok mesénk van angol, kanadai, svéd és norvég karácsonyokról, ezeknek a történeteknek a melegsége már látom, hogy átjárja őket, mert az összebújós téli délutánjainkat jelentik számukra.

De ha kinéznek az ablakon, a valóság más. A kicsi lányunk felidézett emlékei szerint a hóemberek Ausztriában laknak. :)

Nos, nem hagytuk magunkat, felkerekedtünk és elmentünk  mi magunk a hó után. 
Meg sem álltunk Alsó-Ausztriáig. Ott aztán a jól ismert tájakon volt hóvihar, áramszünet, erdei séták, szánkózás, hógolyózás és ragyogó kék ég.

És ropogott a hó a talpunk alatt.





















2016. december 28., szerda

Karácsonyi kamrám / My Christmas Pantry



Hogy mi is ez a konyha átalakítás, azt még nem részletezném, majd ha előrébb lesznek a folyamatok, meg fogom mutatni, mi is történik nálunk.
Egy kis kamrarésszel is bővültünk, ami még nincs kész, a férjem csinálja egyedül, és az őszi-téli időszakban eléggé elfoglalt volt, betegségekből is bőven kijutott a családnak, így bizony nem az új kamrám volt a legfontosabb.
Majd szép lassan elkészül. Annyit röviden, hogy a konyha felé néznek a kamrapolcok, ezt a kavalkádot csak onnan látni. Összesen 4 db IKEA Billy elemből készült, "L" alakba rendezve. Térbe állítottuk a szekrényeket, tehát burkolni kell a hátulját, oldalát is, hogy szép legyen. 
A tetejére szabott pultot még festeni kell, és sok apró finomítás jön még. Mindenesetre így "szegetlenül" is működik már, remekül bevált. És persze már csinosítom a polcait a mindennapos használat mellett. 
Ezért lefotóztam így félkész állapotban, milyen a kis kamrám első karácsonya. :)


A kis csatos meglepetés volt a Papától. 



Őt még ajándékba visszük. A levendulás citromfű szörpöm téli ruhában.


Imádom a fonott kosarakat, de ez az ikeás fém igazi telitalálat!





A fehér tejeskannában gyűjtöm a kupakokat.



Hímzés Zóra Praktikái barátnőmtől.


A bőséges balzsamecet miatt olyasmi, mint egy jó kis házi barbecue szósz!




A hátsó sorban...


Redcountry barátnőm ajándékában  fekete teát tartok.



A másik nagy ötlet az Ikeától ez a kis fém magasító elem. Van belőle nagyobb és kisebb verzió, nálunk a konyhapulton is van, és ez a keskeny emelvény kiváló a kétsoros polcokon, ha jól ki akarjuk használni a helyet!


Tavaly hímeztem...



A télapót még évekkel ezelőtt varrtam.



Az irattartókban és a mappákban gasztro újságok, és receptek lapulnak. A szakácskönyveket máshol tartom.


A nagy üvegben az antik evőeszköz gyűjteményem. És szívecske Barbi varr-tól.


Egyszer volt mandarinos láda. :)


A legkisebb és legkedvesebb fém dobozom. :)



Kis madárház a hátsó sorban Fehér Levendula műhelytől, teával tömve természetesen. :)
Következhet az új babakonyha dekorálása is a háttérben.


A lekvárok között a legelső fémdobozom. Jövőre lesz 20 éves, de akkor sem volt már egy friss darab. :)


A svájci puszedlis dobozt azért szeretem, mert keskeny és magas.


És az idei kis kedvenc. 
Kamrasztori folyt. köv. :)