A kislányom ma azt mesélte mindenkinek, hogy tegnap este akkor tette a Mikulás az ajándékot az ablakába, mialatt mi a kertben vacsoráztunk. :) A hír igaz, bárki bármit is gondolt erről, nagyjából ennyi a történet. :)
A nagy várakozásban idén sem hagytunk volna ki egy jó kis Mikulásváró vacsorát odakint.
Összepakoltam a Kerti lak előző dekorációit, és ünneplőbe öltöztettem a kis faházat. Befűtöttem, beillatosítottam, gyertyát gyújtottam, megterítettem. Meleg levessel, ünnepi kaláccsal és forró kakaóval vártam haza az aprónépet délután.
Már sűrű sötétben botorkáltunk ki a kert végébe, a bátrak hozhattak elemlámpát, hogy legyen mibe kapaszkodni. :) Közben kicsit irányítani kellett őket, mert egyfolytában a csillagos eget figyelték, hátha meglátnak valakit repülni odafent.
Annyira szeretem, amikor a helyzet adta izgalom éneklésre készteti őket. Vacsora után már el is kezdték énekelni maguktól a télapós énekeket, Albi elmondta a verset, amit az iskolai Mikulás tiszteletére tanítottam neki. Aztán persze jött a nevetés, mesélés, mi történt ma velük, hogy azért volt olyan jó az ebédjük, mert nem volt répa a levesben és, hogy hogy halad a suliban a Betlehemes játék próbája. És ugye biztosan nem lesz virgács az ablakban...
Lizi olvadtra szeretgette a kis csokimikulást, amit a tányérjukba tettem, közben a kis fa ablakokon keresztül kukucskáltak kifelé a sötét égre.
És, ha hiszitek, ha nem, láttunk valamit! Csendben suhant az égen, pont, mikor visszafelé mentünk a házba. Albi szerint egyáltalán nem volt repülőgép hangja, Alíz szerint pedig piros lámpás villogott rajta. A többit már tudjuk. Tele voltak az ablakok, mire felmentünk a szobájukba este. A varázslat ismét megtörtént. :)
Annyira imádom a világot, amit teremtesz a gyerekeidnek!
VálaszTörlés♥
Köszönöm Erika, és ők inspirálnak leginkább, az tény!:)
TörlésEmlékszem, tavaly is teljesen odáig voltam a kerti kuckótoktól ilyenkor, de most szintén. Katalógusba vele! Vagy magazinba! :)
VálaszTörlésÚúúúgy imádom, hogy gyerekeink vannak, akikkel mesevilágban élhetünk! :) <3
Ugye? Bárcsak sose nőnének fel! :)
TörlésÖrülök, hogy tetszik, köszönöm!
Már izgatottan vártam ezt a bejegyzést!
VálaszTörlésNálunk még kicsik ehhez, de majd jövőre! Csodák pedig igenis vannak!:-)
Persze, hogy vannak! :))
TörlésOlyan gyorsan nőnek, az ember csak igyekezhet, hogy megvalósítsa mindazt, amit szeretne.
Annyira szeretem olvasni, ahogy elmeséled a történeteket! Szinte látom magam előtt a gyerekek arcát, ahogy várják a Mikulást...:o)
VálaszTörlésJaj, hihetetlenek! Már tavaly is hálát adtam, hogy Albi még ennyire....és még mindig! :)))
TörlésMinden olya gyönyörű, és bámulatos, hogy megtudjátok élni a nagy pillanatokat, ilyen szép díszben!
VálaszTörlésKöszönjük Anita! Igyekszem kicsit kiemelni az ünnepeket a hétköznapokból. Hiszek benne, hogy megéri az a kis plusz munka!
TörlésÉpp annyira várom a kedves bejegyzéseidet, mint a gyerekeid a Mikulást! :)
VálaszTörlés:)))De drága vagy!
Törlés