A nyár színei / Colors of the Summer

Konyhakertünk júliusi virágai nagyon élvezik a napfürdőzést és a rendszeres (ismét kézzel történő) öntözést. Számomra ezek a színek jelentik az igazi nyarat, és persze a naponta kihúzott újhagyma illata a kezemen és az izgalom az új vetéseket illetően, például, hogy terem-e majd vajon a saját kukoricánk, ami egyelőre nagyon szépen nődögél. Minden nap leülök itt, ha csak rövid időre is, mert tényleg felüdülésnek érzem a bámészkodást a kicsi birodalmamban.

Eső / Rain

No, ez már eső...vagy inkább felhőszakadás. A jó kertésznek, aki együtt él a természet szeszélyeivel, tudatosan meg kell tanulnia elégedettnek lenni. Annak örülni, ami van. A pár hete még sóvárogtunk az eső után, de akárhogy is, a növények élni akarnak, és fene gondolta, hogy ilyen szép lesz végül a szomjazó kert. Ma este a vacsoraidő azzal telt, eléri-e a bejárati ajtó köszöbét a víz, amit nem tud elnyelni a föld. De előbb-utóbb minden csepp elszivárog és kisebb veszteségek után meghálálják majd a növények a kiadós égi öntözést.

Nem beszélve az utolsó képen látható szivárványról.

Pünkösdi rózsák / Peonies

A kert jelenlegi főszereplői teszik a dolgukat és teljes erőbedobással illatoznak épp. Belengik pünkösdi aromájukkal a kis zárt kertünket, de jut belőlük az asztalra is egy-egy kis csokor.

Említettem, hogy kikanyarítottunk tavasszal egy jó félkörnyit a füvünkből, virágágyás lesz belőle. ennek közepébe készítette Papa az évfordulónkra a bontott tégla oszlopot. Kis vas madáritató került a tetejére, fel is avattuk a virágfejekkel pár fotó erejéig. :) 

Bár az ágyás körülötte még teljesen csupasz, négy angol rózsa már helyet kapott benne. aztán majd alakul szépen tovább....

Hírek a konyhakertből / News from the Vegetable Garden

Tavaly sok finom zöldséget adott a konyhakert, de a négy gyönyörű futtató, amit papa készített épp, hogy csak elég volt. Fontosnak tartom a felfelé való építkezést a veteményesben is, főleg, ha ilyen kis területen kell megtermelni a finomságokat a családnak. Újabb fa obeliszk már nem férne el, és sok is lenne a jóból, de egy légiesen karcsú, erős, a többieknél magasabb állványt még szükségesnek álmodtam ide. 

Így esett a választás erre az aldis fém rózsafuttatóra. Kicsit későn kapcsoltam, így jól megdolgoztatott az ügy, hogy szerezzek még egyet, alaposan utána kellett járni. Mindenképpen fehéret kerestem, mert ez így még beleszuszakolható a konyhakert stílusába és nem hozza a mediterrán hatást, amit nagyon szerettem volna elkerülni. Meglátjuk, mennyire lesz állandó eleme a veteményesnek, de a főszezonban jó szolgálatot fog tenni és, ha nagyon megszeretem, télen is maradhat. 

Egyelőre úgy néz ki a kiskert, mint egy karó, vessző, bot, és állványerdő a csupaszkás föld felett, de ha benövi a sok zöldség, már igen csinos lesz, remélem. 

A rózsafuttató a bejárattal szembe került, onnan nézve pontosan a középső téglaoszlop mögött áll és a boltív gyönyörűen keretbe foglalja a kerítésnél növő angol rózsát a levendulákkal. 

Idén magasra növő paradicsom fog rá futni, amennyiben megfelelően volt feliratozva a palánta, amit vettem :D 

Az új virágágyás / The new Flower Bed

Tegnap lesifotóztam egy kicsit. :)
Készül az évfordulós ajándékom...

  

Hagymák / Onions

Remélem, még nem unjátok nagyon a konyhakerti fotókat, de a kerti történések java most itt zajlik. Nagy öröm nekem tanulgatni a zöldségekkel való szöszmötölést, és amikor egy kis szüretre is sor kerül, az büszkeséggel és bizakodással tölt el. Az utóbbi időben addig szemeztem a növekvő hagymafejekkel, hogy a végén csak nem bírták tovább a vizslatást, és eldőlt a száruk. Így már közelebb kerültünk a nagy kérdéshez, ami a felszedés időpontját illeti. Óvatos duhaj vagyok, meglátjuk, jól csinálom-e. Ez itt a hagymák fele, tákoltam nekik egy kis szárítót, most pár hétig védett helyen lengedezve árnyékolják a Teaházat :) A többi hagyma még a földben. Tudom, egyelőre nem sok, már látom, hogy jövőre több is elfér majd.  De egészségesek és ízletesek és én nagyon örülök mindennek, amit magunk termelünk.

Helló nyár / Hello Summer

A kertünkbe beköltözött a várva várt medence-kék szín :)))) 

Mindent ural, mindenhonnan látszik, de egyértelműen a nyári szünet legkedveltebb eleme, így nem kérdéses, hogy a gyerekek öröme az elsődleges, nem a díszkerti összkép. 

Van a füvünkben egy szürke tértővel kirakott kis placc, amit mi csak külső terasznak hívunk. ezt kifejezetten azért burkoltuk le így jó pár éve, hogy a medence ne a füvön, hanem megfelelő alapon álljon. 

Ma délután tehát ünnepélyesen megnyitottuk a kerti strandszezont.

A pancsolós nyári hangulat már hozta is a rendeléseket a következő hetekre. Főtt és bacon-ös kukorica, gofri, palacsinta, uborkás limonádé, citromos bodzaszörp, fagyi és pizza minden mennyiségben.

Így akkor én ünnepélyesen és örömmel be is állok házi strandbüfésnek. :))

Éljen a nyári szünet!