Szárazság / Drought

Nincs az a kilocsolt vízmennyiség, ami most elég lenne a kertnek. És az a ritka helyzet áll fenn, hogy az esővíz gyűjtő hordóink is üresek. Így kénytelen vagyok az ország egyik legkeményebb csapvizével öntözni a kertet, sajnos ennek nem örülök, szeretném elkerülni, amikor csak lehet.

A rigók persze nagyon örülnek az locsolásnak. Alig várják esténként, hogy a  nedves talajon vacsorázhassanak. 

Nálatok mikor esett utoljára hasznosítható mennyiségű eső?

Kertlátogatás helyett / In the absence of the open garden

Ma tartottuk volna az idei első kertlátogatást. Igaz,  hogy a személyes találkozásokra várni kell, de a tulipánok, és a virágzó díszfák mit sem törődnek a mostani helyzettel. Minden nyílik, virágzik, illatozik a maga rendje szerint, a tavasz csak úgy hömpölyög előre, a szépségek kibontakozása, amiben a természet most megmutatja magát, megállíthatatlan.

Valós séta helyett jöjjön pár vidám, színes pillanatkép a mai kertből.

Virágaim / My Flowers

Szokni kell a gondolatot, hogy lassacskán el kell köszönni a nárciszoktól.

Nálunk a szezon legelején dominál leginkább a sárga szín a kertben, mikor gyönyörű sárga nárciszok és tulipánok ragyognak az ágyásokban. Mellettük virul az aranyvessző, kutyatej, boglárkacserje. Legközelebb ősszel térnek majd vissza a csodás napsárga színek.

Az vigasztal, hogy a hagymások elvirágzás után indul majd a pasztell, rózsaszín, kék árnyalatok virágzása.

Szeretem, ahogy változik.

A tojásfa / Eggtree

A kertünkből gyakorlatilag teljesen kivezettem már a műanyag elemeket, tartókat és dekorációkat. A húsvét azonban minden évben kivétel addig, amíg a gyerekek ennyire igénylik, és szeretik a saját kis tojásfájukat feldíszíteni ezekkel a színes ping-pong labda anyagú tojásokkal :)

Nálunk ez  hozzátartozik ilyenkor a kert tavaszi vidámságához egy-egy hétig. 

Szerencsénk volt az idővel a húsvéti hétvégén, csak úgy ragyogtak a nárciszok és az első tulipánok is kinyíltak az ünnepre. 

Gyorsan túl leszünk most pár változékony, szeles napon, és a fagyos hajnalokon, utána alig várom az újabb tulipánok nyílását.

Tavaszi illatok / Spring Scents

Hogy miért szeretem annyira a hagymás virágokat? Természetesen azért is, mert nélkülük nincs tavasz és nem is kert a kert. De engem ennél mélyebb érzések is kötnek hozzájuk.

Az illat-élményeink igen meghatározóak az életünk során, és számomra a jácint és nárcisz illata, a  tulipánok színe a gyermekkori húsvétok emlékét idézi. A nagyszüleim szentesi kertje igazán mély, életre szóló benyomást  hagyott bennem, ami azóta is elkísér. Nem csak azért, mert igazi nyaralások voltak az ott töltött szünidők, templomharangos, galamb-búgatós forró nyarak, saját kicsi tyúkkal, és a befőzések illatával...hanem azért is, mert a húsvétokat is ott töltöttük. Hosszú autózás után gurultunk be az ünnepen a macskaköves utcára, majd a hatalmas fakapun át az udvarra. Amikor kikászálódtam a bogárhátú hátsó üléséről és megcsapott a finom virágillat....akkor kezdődött el számomra a HÚSVÉT. A viszonylag zárt, nagy kertben kislányként úgy éreztem, szinte lebegek a virágok illatában. A hátsó kert kerítései tövében hosszú sorban nyíltak azok a régimódi, hagyományos kis jácintok, imádtam kis csokort szedni belőlük, és különösen örültem, ha néhány fehér virágút is találtam közöttük. Közel 40 éves történetről beszélünk, bizonyára vannak, akik emlékeznek, hogy akkor még csak 1-2 féle csokitojást, csibét, bárányt hozott a nyuszi, emlékszem, mennyire örültem, ha megtaláltam őket a virágok tövében. Nagymamám vázájában gyakran illatozott nárcisz csokor és keveredett a friss kenyér, tojás, húsleves és töltött káposzta illatával. A mai napig, mikor először beleszippantok tavasszal egy illatos nárciszba, azonnal hozza az összes emléket, szinte érzem a kút csapjából folyó jéghideg vizet, ahogy a régi vödör felett mostuk odakint a kezünket. Látom nagyapám billegő lépteit, ahogy cipeli a bádog locsolókat a kert végéig. Hogy a kis öreg pontban déli 12-kor már ott ült az asztalfőn, és mire mindenki elhelyezkedett, már le is csúszott neki a tűzforró leves. Mert így szokta meg. Egyszerű, dolgos életükben az ilyen állandóságok jelentették az értékeket, mint a kertjük gondozása is. Az én kertem a méret az ültetések és még sok egyéb elem tekintetében is más lett, mint a nagyszüleimé volt, de az biztos, hogy a náluk töltött húsvétokon kezdődött minden.