Hogy miért is klasszikus teadélután? És miért is nevezem régimódi játéksornak, amivel a szülinapi zsúr kis vendégeinek készültünk?
Nagyon nagy hangsúlyt fektetek arra a gyerekek nevelésében, hogy lássák a szépet a szépben, értékeljék az értékeset, és meg is tanulják felismerni az értékeket. Hogy értsék, mitől jó valami, még ha régi is. Hogy a túlpörgetett világban, ami körülveszi őket, bele tudjanak feledkezni egy jó játékba, legyen türelmük végigvinni valamit, aminek nem kapják készen a megoldását már az elején. Legyen türelmük a lassú játékokhoz is, és lássák benne a poént, hogy legyen bennük akaraterő a küzdelmes játékokon keresztül is megtapasztalni azt az elégedettség érzést, amit a kitartás hozhat. Nagyon nagy boldogság nekünk Papával, hogy a gyerekeink igazi gyerekek, a játék szeretete tölti még ki a kis életüket. A színek, formák, textúrák, a történetek, amiket eljátszanak és ezáltal részeseikké is válnak, az alkotás, egészséges versengés, futás, hempergés, a titkok és a megfejtendő dolgok, még mind rabul ejtik őket.
Erőltetni semmit nem szeretnék, de ezt a képességüket a végsőkig igyekszem óvni, nagyon is tudatosan.
Alíz lelkesen tapsolt minden ötletnek, amiket a zsúrra gyűjtögettünk.
Egyszerű, hagyományos kis játékokra kell itt gondolni, amik nem igényelnek nagy anyagi ráfordítást, viszont a készülődést együtt lehet végezni az ünnepelttel, ezzel is megerősítve benne a kis házigazda szerepét már az előkészületektől. Igyekeztem változatos, sokrétű, a kíváncsiságot fenntartó elfoglaltságokat egymás után sorakoztatni a kislányoknak.
A kert "berendezésének" elemei közé tartozott, hogy kinyitottuk Alíz sátrát, amit a tavalyi szülinapjára készítettünk neki Papával. Ide kihordhatta az apró porcelánokat, a kedvenc babáit és a babakocsit, hogy megmutathassa a barátnőinek.
A fűben mindenfelé előre elhelyezett tárgyak már a játékok részeit képezik, minden a helyén várta a vendégeket.
Nem csak a süteményeket, és a papír-pompom dekorációt, de a kislányoknak szánt ajándékokat is a saját kezünkkel készítettük.
Feldísztettünk 12 hajpántot színes szalagokkal. Szép, erősebb papírkapszliból kis kosarakat ragasztgattunk, amibe apró kis jutalmakat gyűjtögethettek a gyerekek, ha sikeresen végig csináltak, vagy akár csak kipróbáltak egy-egy játékot. A végén, akinek volt valami a kosarában, megkapta a tüllből és gombból készített karkötőt. :) Szóval mindenki. :)
A legnagyobb sikere kétségtelenül a ruhaszárító állványra fellógatott pereceknek volt, amit úgy kellett elrágcsálniuk, hogy nem volt szabad hozzányúlni. :)
De lássuk, hogy is volt ez sorban, hátha támpontot adhatok nektek is, ha esetleg kedvet kaptatok hasonló jellegű partihoz.
1. Első volt tehát a perecezés, ezt két 6-os körben aggattunk fel, ehhez előre fel kell madzagozni a pereceket, hogy gördülékeny legyen a csere.
2. Célbadobás. Sima karikába babzsákkal. Távolságtól függően nem is olyan egyszerű.
3. Horgászós játék. Ilyesmit házilag is készíthetünk, de nekünk vannak hajócskáink, hozzá való botokkal. Csak egy tiszta bádog lavór kellett hozzá.
4. Minigolf. Ehhez is van mindenféle fa pályaelemünk, de ez nehéz lett volna a kislányoknak, így magunk készíetettünk egy dobozt félkör alakú nyílással. Ebbe egy kis gyakorlás után már ügyesen be tudtak találni. Természetesen csini teáscsészés papírral dekoráltuk a dobozt. :)
5. Tojáscipelés. :) A kiépített járdán az egész hátsó kerten végig kellett vinniük a tojást, hogy egyszer se essen le. Vagy ne túl sokszor. :) Préselt papírtojások nagyobb méretű evőkanálban. Ezt nagyon élvezték. :)
6. Összekötött lábas tálcaszállítás. Ezt eredetileg vízhordósra terveztük, ahol kis teáscsészében kell eljuttatni A-ból B-be a vizet. Közben két kislány egymás melletti lábát egy nagy kendővel szorosan összekötjük. A hűvösebb, szeles idő miatt kicseréltük a vinni valót. Egy tálcányi üres pohárkát kellett így elvinniük egyik hokedliről a másikra. Nagyon ügyesek és édesek voltak! :)
7. Kugliborítás. Alig győztük állítgatni nekik a bábukat, mert nagyon lelkesen gurítottak.
8. Cukorpakolás szívószállal. :) Nagyobb gyerekekkel meg lehet próbálni M&M's-szel is, de a kis ovisoknak elég még ezekkel a könnyű puffasztott cukorgolyókkal megbirkózni. Szélesebb szívószállal már fel tudják szívni a golyót és át tudják rakni a kis edénykébe egyesével. Aztán meg lehet enni. :)
9. Az utolsó játékhoz megtanítottam nekik egy éneket egy körjátékhoz, ahol a középen állónak bekötött szemmel kellett kitalálni tapogatás alapján, kit fogott meg a körből. Ha sikerült, helycsere. Jól megforgattuk őket középen, hogy ne legyen olyan könnyű. :) Imádták. :)
Elképesztően aranyosak voltak, nevettek, kacagtak, csajoskodtak, a bokorról ették a ribizlit, lelkesen énekeltek. Hamar elröppent....
(Nagy köszönet Papának és Albinak is a sok segítségért. <3 )
