2016. június 14., kedd

A hétköznapi Velence / Venice on a Workday


Most kukucskáljunk be kicsit Velence hétköznapjaiba. A legnépszerűbb látnivalók mögé, a kis terekre futó sikátorok mélyére. Az ember csak próbálja elképzelni, milyen lehet itt élni.

Kezdjük a napot 25 centi reggelivel.


Ebédhez terítve, fenn a magasban.


Szusszanásnyi sodródás a déli napsütésben.


Szolgálatban.


Munka a vaporettón.  Kötögetés egész nap. Kellett néhány megálló, mire kifigyeltem, hogy csinálják.


Lehet, hogy viszem ennek a helyi úriembernek az ötletét, ha találok egy ilyen kis szűrőt. 
Mondjuk egy farsangon. :))


Lomtalanítás.


Hazafelé?


Nem irigylem, aki reggelre így találta a járgányt az ajtó előtt. :)


Diákmunka. Ez a srác zseniális volt!


Az ebédünk.


Szép olasz kislányok aszfalt krétáznak az apró terecskén a házuk előtt. Szaladgálni, biciklizni nincs hely. A társaik hajóval jönnek-mennek ügyesen, iskolatáskával a hátukon.


A labda meg már fenn a tetőn.


Csengők. A fél család egy házban lakik. :)


A teregető kötelek. Ezernyi méteren a városban.



Amennyi kertecske jut...


Családapa sziesztán.


A kolléga épp akkor vette meg az ebédjét a piacon, mikor odaértünk.





Rakodó taliga. Megpihentük, ahol tudtunk. :)


A keskeny csatornák fölött mindenfelé régi kis kőhidak ívelnek át. Ahol nincs, ott fából épülnek az 1-2 személyes fahidak. Ki is próbáltunk egyet Alízzal.


Papi ráközelített kicsit a híd szerkezetre. :))


Csendes utca, csak az itt lakóké. Átmenőforgalom nélkül.


Egy Juve drukker ablaka.


Családi kisvendéglők.


Felül a közlekedési tábla, alul apró betűvel a lényeg. :)


És egy szerda délutáni mosás.
Szeretünk Velence. :)


12 megjegyzés:

  1. Mesésen hangulatosak a képeid, és nagyon szépek vagytok Alizzal! Nem laknék ott, de kirándulásra, bámészkodásra, kikapcsolódásra remek hely. Olyan mesebeli az egész...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen! Engem mindig izgat, milyen lehet a hétköznapi élet egy ilyen mások számára különleges helyen. Érdekes dolgok ezek..

      Törlés
  2. Nagyon klassz lett ez a beszámoló, az apró részletek sokszor mindent elárulnak. Jó ha van rá szeme az embernek!!! Az utolsó kép a kedvencem. Mi kétszer voltunk Velencében, egyszer csak kettesben romantikázva, meg aztán elvittük Bencét is mikor nagyobbacska lett. Nagyon klassz volt mindkettő, de érdekes, hogy most úgy érzem elég volt ennyi nem vágyom vissza. Élni meg pláne nem tudnék ott. Hiányozna a nagy zöld virágos rét, a dombok, a tágas terek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan ezt éreztem én is, amit az utolsó mondatban leírtál! Hogyan lehet ezek nélkül élni? persze minden ember hozzászokik ahhoz, amibe beleszületik. bár érdekes lenne megtudni, hogy az itt élők mennyire szeretik ezt az életet...Hozok még egy beszámolót külön a "kertekről". Amik elég aprócskák.

      Törlés
  3. Nagyon tetszik a hétköznapi Velence! A turisták lehet nem is veszik észre ezeket az apró dolgokat, amiket te lefotóztál... pedig ebben rejlik az igazi arculata a városnak!
    Köszönöm én is a beszámolót!!! :o)
    (Még sose voltam Velencében, de a képek által olyan volt, mintha én is ott lettem volna veletek... :o)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha meg akarsz ismerni egy várost, kezdj a piacán. :))))
      Mondjuk a halpiacot mi nem csíptük el reggel, már csak az illata maradt. :)

      Törlés
  4. Nagyon jó idegenvezető vagy, jó a "szemeddel" látni a várost!:)
    Két éve mi is betegen jártuk végig Toscanat, és hazafelé Velencet már nem bírtam, a férjem duzzogott is, hogy akkor most 30 évig nem is fog eljutni (szülés előtt voltam) most jó ötletet adtál, hogy azért nem kell 30 évet várni, elég még 1-2-őt, hogy az apraja is élvezze:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon jó kicsi gyerekekkel nyaralni, csak két alapszabályt kell betartani a siker érdekében.
      1. Az utolsó napra kell hagyni a vidámparkot, ha menet közben dőlne a dominó, akkor elő lehet hozakodni vele, hogy tartsanak ki a végéig.
      2. Hagyni kell időt itthonra is, hogy utána ki tudd pihenni a nyaralást.
      :)))

      Törlés
  5. Jaj, minden képedhez tudnék írni valamit, de nem lotyogok annyit. :)
    A tésztaszűrős-konty haláli! Hogy a csudába jutott ilyen az eszükbe? :))))
    Az olasz kislányos kép annyira jó! Mintha egy film jelenete lenne. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig én szeretem, amikor lotyogsz! :)))

      Azért ott is voltak ám fura figurák, mint a kontyos pasi, de hát hol nincsenek?
      A kislányokat csak nagyon messziről fotóztam, nem akartam belezavarni a játékukba. Bezzeg titokban sokkal illendőbb. :)))) Olyan jó látni, mikor még a nyüzsgés sem zavar egy gyereket, mert olyan átéléssel tud játszani, csak a játékra és a kis barátaira figyel.

      Törlés
  6. Érdekes volt ez az életkép válogatás. (akkor elárulom, én is szoktam
    ilyeneket művelni).
    Azért látom, nem mindegy, a világban hol áll egy ilyen ház: Velencében romantikus, a szárazföldön kilakoltatott. (A külseje alapján.)
    Beszélgettél is a zenész fiatallal?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem zavartuk a fiút, csak lefotóztam.:)
      Pont ma jutott eszembe, amit mondasz, bent voltam Pesten, és hasonló házat láttam a belvárosban. Muskátli volt, vakolat nem. Kicsit jobban mutatna Velencében. :))

      Törlés