Rendkívüli európai helyzetben, elengedve az eredetileg vágyott és már megtervezett nyaralásunkat, óvatos újratervezéssel nézünk a nyár elé.
Igen, még mindig nagyon szeretjük a kertünkben tölteni a szünidőt, nagyrészt most is így lesz.
Igen, a lehetőségeinkhez mérten igyekszünk majd mi is támogatni a magyar turizmust.
És igen, 3 hónap bezártság után, a magunkfajtának, aki mindig és kizárólag a gyerekeivel nyaral, telel, hétvégézik, hétköznapozik....háttttő....hadd ne mondjam...aki ezt segítség nélkül csinálja, úgyis érti. Hogy menni kell. Messzire. :D
A banda etetését és igényeinek kiszolgálást muszáj néha máshol is csinálni, kiszakadva az otthoni rutinból. Nyomni a gázt, kulacsból inni, hátradőlve vezetni, élvezni a napsütést a karunkon, vagy figyelni az esőcseppeket a szélvédőn. Néha hátradobni egy kekszet és élvezni, hogy amíg úton vagyunk az új élmények felé, addig legalább a hátsó ülésen mindenki le van szíjazva. :D
Egy biztos, olyan még nem volt, amit idén nyárra találtam ki a családnak....
A lehető legzártkörűbb nyaralást a mi kis négyesünknek, külsősökkel való érintkezések, kapcsolattartás, találkozások nélkül.
Mondjuk mi aztán sokféle utazáson vagyunk túl kettesben Papával, és színes a paletta, milyen helyeken aludtunk már. A teljesség igénye nélkül:
Skót vadászkastélyban kialakított hátizsákos diákszállón.
A világvégén megbújó magányos házikóban a walesi dombok között, fűtés nélküli szélfútta kunyhóban, na az nagyon para volt. :D
Reptéri váróban 10 órás csúszással indulva a nászutunkra.
Kétszemélyes sátorban viharban.
Háború utáni állapotokban olyan kempingben, ahol a kilőtt bungalók között táblák jelölték, merre érdemes menni aknaveszély miatt a mosdóba....pffff...
Kaliforniában, ahol mozgott a föld alattunk.
Los Angelesben szilveszter éjjel az autóban, mert nem volt sehol szállás.
New Yorkban az egykori World Trade Center tövében a Marriottban.... mondjuk az véletlen volt.
Indián motelben a Navajo-k földjén.
A Niagaránál egy biztonságos kisvárosi motelben, ahol lenyúlták az irataimat így jogosítvány nélkül vezettem végig fél Amerikán.
Görög vonaton.
Lekésett repülő helyetti pótjáraton.
Kompon a csatornán.
De amit ezen a nyáron próbálunk a gyerekekkel, arra is bizonyára sokáig fogunk emlékezni...így, vagy úgy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése