Alíz szobája / The Room of Alíz

Mindig nagyon szerettem ezt a szobát, talán a formája, főképpen az ablakfülke miatt. Igaz, hogy ezen tetőtéri ablak típuson, a "kutyaólon" nem áramlik be annyi fény, mint egy sík ablakon, de ezt igyekeztem ellensúlyozni a tapéta világos színével és a berendezés árnyalataival. Ezáltal a legsötétebb helyiségünkből lett a legvilágosabb szoba. Már az első perctől nagyon szerettem volna ebbe az ablakba egy ilyen kis üldögélőt, így beáldoztuk a helyet, nem bánjuk, hogy nem lehet teljesen odaállni az ablakhoz, inkább befalaztuk a radiátor mögötti részt, majd egy felnyitható tetejű fülkét készítettünk, ettől lett nagyon klassz, kuckós, szép kilátással a hátsó kertre. 

Még annyira előttem van a rácsos ágy képe a fal mellett, amibe megérkezett a kicsi lány hat évvel ezelőtt. Felette színes madárkák forogtak, amiket én varrtam. Ezeket megtartottuk, most is ott bujkálnak a baldachin alatt. :) Majd bekerült egy "rendes" ágy a kiságy mellé, ezt egyébként mindkét gyerkőcnél így csináltuk, baba koruktól megszokták, hogy ott a következő ágy a szobájukban, így egy pillanat alatt átszoktak bele két-hároméves koruk körül. És most nyáron eljött az ideje egy  nagylányosabb berendezésnek. Több változtatás is történt, papa új padlót rakott le a padlószőnyeg helyett, és megérkezett az új, nagy ágy. A szoba központi játékeleme továbbra is a kis polcos szekrényben a cukrászda, aminek nagy részét magam készítettem, a többi kis kiegészítőt úgy vadászgattuk össze innen-onnan. 

No, de nem is az a lényeg, én mennyire szeretem ezt a szobát hanem, hogy Alíz imádja. :)

Összegzés / Summary

Különleges napunk volt tegnap. Egy találkozó, aminek során vendégeket fogadtunk az otthonunkban. A vendégvárás persze nálunk nem ritka, de a mai találkozás rendhagyó volt abból a szempontból is, hogy bár már levélben tartottuk a kapcsolatot, személyesen most találkoztunk először. 

Megismerkedtünk, gyorsan megtörtént a hangolódás és már kint is volt a felvevő az asztalon, mi pedig meséltünk. Az otthonunkról, magunkról, a kezdetekről.

Az otthonunk a mindenük. Itt élünk, szépítjük, szeretjük, megéltünk benne sok mindent, nehézségeket és csodákat, óvjuk, ápoljuk, gyökereket ad a gyerekeinknek, körbevesz bennünket. A hétköznapokban ez olyan....nem is tudom...."hétköznapi"....természetes. Nem mindig könnyű, de csinálni kell, mert ez a lényeg, mert fontos. Sokszor az embernek ideje sincs belegondolni, mennyi minden történt már ezek között a falak között, mennyit dolgoztunk érte, és hogyan jutottunk el idáig, hogy most már tényleg úgy érezzük, hogy igen, kész van, kiforrott, minden a helyén. 

Nagyon érdekes élmény volt mindezt feleleveníteni, összefoglalni, nem csak gondolatokban, de szavakban is sorba rendezni, hogyan lett otthon a csupasz falakból. És mennyire jó érzés látni, hallgatni, ahogy a gyerekeink is megfogalmazzák, miért szeretik a szobájukat, a kertet, a sütik illatát vagy, hogy miért jó ide hazajönni. :)

Őszi bejárat / Entrance at Autumn

Az első élmény, amire hazaérkezünk, a kocsibeállóban a tűzifa illata. Ami a friss fából árad ebben a  hűvösödő időben,  mindig meghittséggel tölt el. Már mutattam, hogy még a farakás díszítésére sem sajnálom azt a pár percet, mert egészen más érzés így megérkezni. De a bejárat környékét sem hagyom dekorálás nélkül egyik évszakban sem, mert fontos számomra, hogy az otthonos hangulat ne csak a falakon belül vegye körbe a családomat.  

A vendégek és a kert / The Guests and the Garden

Ennél jobb időt nem is kívánhattam volna a vasárnapi kertlátogatásra, ismét nagyban hozzájárult a természet a délelőtt kellemes eltöltéséhez. Tulajdonképpen ilyenkor nem magunknak, hanem a vendégeknek drukkolok, nehogy ázzanak-fázzanak nálunk, és valóban kikapcsolódást jelentsen az a két óra, amit eltöltünk a kertben. Nem beszélve arról, sokszor milyen nagy távolságokat vezetnek, esetenként vonatoznak, akik meglátogatnak bennünket. Délutánonként mindenki eszembe jut, aki több száz kilométernyire utazik, hogy rendben hazaért-e. 

A kertecskénk eléggé védett, nemigen kezdett még színesedni. A rózsák már pihenni térnek, a varjúhájak viszont elemükben vannak ilyentájt.

Szívből köszönöm mindenkinek a visszajelzéseket, nagy öröm nekem, ha jól éreztétek magatokat nálunk.  Köszönöm a sok mosolyt és kedvességet, amivel megajándékoztatok vasárnap.

A következő nyitott kert napon már egészen más arcát fogja mutatni a porta. Aki szívesen eljönne egy kis nézelődésre, beszélgetésre hozzánk, jelentkezzen gyorsan, még van pár szabad helyünk október 13-ra.

Vendégvárás / Awaiting Guests

Ma ismét kertlátogatásra vártunk vendégeket. Gyorsan repül az idő, mintha tegnap tartottuk volna a tavaly őszi nyitott napot. Jólesik újra látni a színesedő kertet és azokat a növényeket, amik ebben a hűvösebb időben érzik elemükben magukat. Nagyon szeretem a szeptember-októberi hangulatot a kertben, szívesen készülődöm a látogatóink fogadására. Ilyenkor még sötétben felkelek, forró teával várom a napfelkeltét. Levágom a  friss süti széleit magunknak reggelire, összeírom a várható névsort, és mikor kivilágosodik, nekiállok a terítésnek, párnák, takarók rendezgetésének odakint. Mint mindig, most is került a nyitott kapu elé egy fogadó asztalka, hogy aki hozzánk tart lássa, jó helyen jár. A vendégváró falatokból nem hiányzott az ilyenkor népszerű áfonyás zabkeksz és a dióval-mogyoróval szórt sütőtök sem. Újdonságképpen fahéjas szilvás pitét sütöttem. Idén különösen finomra érett a szőlőnk is, amiből nagy örömömre a legkisebb, kétéves vendégünk is lelkesen csipegetett. :)