Mostanában Papa arany keze alatt is égett a munka, számolt, fűrészelt, festett, kalapált.
Ahogy a többi ágyásban, az előkertben is fontosnak tartom, hogy magasságot is adjunk a kertnek, ezért a leendő veteményes mind a négy sarkába készült egy-egy obeliszk. Natúr fenyő léceket festettünk 3 rétegben ( anyám, azt hittem, soha nem lesz vége :D ), majd összeállítás után 180 cm magasak lettek a drágák. Most így még nagyon ruhátlanok a csupasz ágyásokban, de én már látom magam előtt, ahogy tekerednek rájuk a kúszónövények, kapaszkodik a futóbab, és támasztékul szolgálnak pl. napraforgónak is. Már nincs sok hátra, nemsokára kész az előkert. :)
Innen indultunk...
darabolás...
egy-egy oldal összeállítása...
festés után készen...
együtt...
és mindenki a helyén :)
De jó! :) Talán rá tudom beszélni Istvánt valami hasonlóra... Csodaszép lett minden, és már alig várom, hogy benépesítsd növényekkel!
VálaszTörlésCsak, ha szeret festeni :))) Amilyen kis egyszerűnek, karcsúnak tűnnek, annyira sokat kellet festeni őket...már nagyon vártam, hogy végezzünk velük.
TörlésA festő általában én vagyok... :)
Törlés