Lapozgatom, rendszerezem a téli szünet képeit, nagyon jó kis programokon jártunk.
Karácsonyi nagy Ringatóra vittem a kislányomat, a MüPa Üvegtermébe, amin én is dolgoztam, és Alíz már nagylány, ügyesen kezelte, hogy hol vele vagyok anyukaként a többi család között és együtt hallgatjuk az eseményeket, hol felugrom én is színpadra, és akkor ő egyedül üldögél a helyén és velünk énekel.
Albit is elvittem külön a Müpába karácsonykor, fantasztikus óriásbábos Diótörő előadást láttunk a Nemzeti Filharmonikusokkal.
Jónak és szükségesnek érzem az ilyen együttléteket is a gyerekekkel, amikor csak egyikőjükkel töltjük a napot, minden figyelem rájuk irányul, csak csavargunk, jókat beszélgetünk az őket érdeklő dolgokról, kettesben ebédelünk.
Nagyon jó testvérek, de kellenek az ilyen alkalmak is, kicsit külön, megvan ennek is a meghittsége, ők is szeretik, igénylik.
Így mentünk el Albival és Papával hármasban a Titanic kiállításra is a téli szünet kezdetén.
Szuper program volt, igényesen felépítve, megindító és megható, és a kiállított fotókon, tárgyakon keresztül is lenyűgöző volt átérezni mindazt, mit jelentett abban az időben egy ilyen hajó megépítése, berendezése.
A kiállításon nem csak szorosan a Titanic történetét követhettük nyomon, nagyon jó összegzést kaptunk a kor fejlődéséről, az adott évek történelméről és az ipari fejlődés iramáról, ügyesen beillesztve a magyar vonatkozású párhuzamokat is.
A kiállítás előtt megnéztük együtt a filmet, alaposan utánaolvastunk a történteknek, így együtt tényleg nagy hatással bírtak a tények a kiállításon látottakkal, az eredeti, 4000 méteres mélységből felhozott tárgyakkal együtt.
Sajnos a kiállítás már bezárt, de talán egyszer még megismételhetjük.
Ha van kedvetek egy kis időutazáshoz, és akad köztetek olyan, akit érdekel és megérint ez a több, mint 100 éves történet, hoztam néhány képet lapozgatásra.
Ez egy viszonylag "sötét" kiállítás, ahol tilos volt vakuval fotózni, de talán így is átjön a hangulat.
Kicsit még nosztalgiázom a képeken, jövő héten már én is visszatérek a dolgos hétköznapokhoz.
Kedves Modeszta!Jó pár évvel ezelőtt a fiatalabbik lányommal voltunk mi is.Akkor a Millenárisban volt,ha jól emlékszem.Nem is tudom,hogy mondjam,de érdekes volt látni azokat a tárgyakat,amiket megmentettek.Tetszett az egész kiállítás,örültünk,hogy el tudtunk menni.Most is lehetett vásárolni emléket?Mi egy szép nagy könyvet vettünk,sok-sok fényképpel,így mindig emlékezünk rá.Igazán megrázó ez az egész baleset.A filmet is többször megnéztük már.Nekünk felnőtteknek is érdekes volt,gondolom Albert is nagy érdeklődéssel figyelt mindent.Szerintem ez mindenkinek örök emlék marad.Szép hetet kívánok mindenkinek!Üdv:Judit
VálaszTörlésIgen, volt egy shop a végén, hoztunk haza apróságokat.
TörlésJól meg van csinálva az egész, tényleg érdekes.
Tényszerű, de nem túl ijesztő, a gyerekeknek sem.
Viszont egy nagyobbacska 9 éves gyerek már végig tuja olvasni, átérezni az egészet.
Én is örülök, hogy elmentünk és láttuk.