2017. szeptember 13., szerda

Nyár / Summer



Lassan muszáj elengednem a nyarat, idén különösen nehezen megy, mert szokatlanul gyorsan eltelt. 
Úgy érzem, nem volt  elég az itthonlét a gyerekkel, hiányoznak a reggeli játékok az árnyékos teraszon, a délutáni összebújós mozizások, az kirándulások. A pancsolások a kertben, a figyelmük, amikor naponta felolvastam nekik a kanapén, mert be kellett bújnunk a forróság elől a házba. Szerencsésnek érzem magam, hogy itthon lehetek a nyári szünetben, de úgy érzem, ez volt a legrövidebb nyarunk... Sok minden miatt, amiről nem szoktam itt beszélni, hiszen ez a blog nem ezért van. Volt részünk nehéz napokban, gyászban, a napok hol túl lassan, hol túlságosan is gyorsan peregtek. Nagyon sajnáltam, hogy el kellett maradnia idén a Levendula ünnepnek. 
De voltak szép pillanatok is, és el tudtunk menni nyaralni.  Azon voltam, hogy a családom megszokott ritmusa a lehető legkevésbé boruljon fel, hogy legyen nagyon sok örömük a szünidőben, gazdagodjanak annyi élménnyel, amennyivel  csak lehet, pihenjenek, nevessenek, játsszanak sokat. Így összességében azt mondhatom, feltöltődve kezdtük az ovit és a sulit, de rövid volt....Azért szakítottam időt egy kis pihentető kézimunkázásra is a vakáció alatt, így eggyel több szép emléket őrizhetünk ezek után, amit a kisfiammal közösen készítettünk. 
Egy kert párnába hímeztem Albert kézírását, hogy megmaradjon ebben a formában is, hogyan is írt azon a nyáron, amikor nyolcéves volt. :) 

Szabó Lőrinc: Nyár 








11 megjegyzés:

  1. Libabőrös lettem a posztodtól és főleg a verstől, amit belehímeztél a párnába! Olyan szép a párna és a mondanivaló is! Az utolsó sornál majdnem kicsordult a könnyem. :) Én is nagyon szerencsés vagyok, mert szintén pedagógus lévén, én is rengeteget vagyok együtt Julcsival és Benivel. Én itthon tanítok angol nyelvet, szabadúszó vagyok és ez olyan hatalmas kincs a családot tekintve, ami csak nagyon keveseknek adatik meg és amiért nem tudok elég hálás lenni a sorsnak! Kívánom, hogy ugyanilyen meghittségben, boldogan teljenek Nálatok is ezek a szép őszi napok! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem hihetetlenül nehéz, embertpróbáló döntés volt, hogy otthagyjam-e a zeneiskolát önszántamból. Biztos ehlyem volt, de este 8-ig tanítottam.....szolfézst és magánéneket. De imádtam, el sem tudom mondani, mennyire. Nem vagyok egy tötyögős fajta, általában határozott, tudatos vagyok, de ez a döntés két hétig tartott. És nagyon jónak bizonyult, mert még Albi születése előtt meghoztam (pont ezért), és életreszóló kincs, hogy ennyit tudok velük lenni.

      Törlés
    2. De jó, hogy Neked is sikerült! :) És azért a tanításról sem kellett teljesen lemondanod, ha jól sejtem az írásaidból. :) Én sem lennék teljes ember tanítás nélkül, de hiszem, hogy nincsenek véletlenek és nekem elsősorban itthon kell tartanom a frontot. Benedek négy évvel ezelőtt lett először rosszul a szívével, azóta gyógyszeres kezelésben részesül, mert még túl kicsi a beavatkozáshoz. Nekem az ad hatalmas biztonságérzetet, hogy mindig kéznél vagyok. Hála az égnek régóta jól van, de előfordult, hogy kórházban kötöttünk ki és azt nem viselném el, ha nem lehetnék ott mellette bármikor, bárhol.

      Olvasgatom a hozzászólásokat és úgy sajnálom, hogy mégsem lehetek ott jövő héten Nálatok! Nálunk halmozott szülinapok jönnek és bár bíztam benne, hogy megoldom, mégsem sikerült. :( De nem adom fel, remélem a következő körben már benne leszek! :)

      Törlés
  2. Nagyon-nagyon szép!!!
    Bizony, nagyon meg kell becsülni az ilyen nyarakat.... évek óta nem jutottam hozzá, és pont ezért nosztalgiával gondolok a gyeses időszakra, amikor kitágult a lét határa....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tanárnak lenni bizonyos szempontból nagyon jó dolog....<3

      Törlés
  3. Varázslatos egy nő vagy!!!!! Irigykedem,jóindulatúan,mert én nem vagyok ilyen összeszedett . csodás gyerekkoruk van a gyerekeknek !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most ez a nyár kemény volt, nehézségek, temetés, de ők még kicsik, jár nekik az önfeledt, örömteli szünidő. Hát összekaptam magam és csináltam, nem volt kérdés...

      Törlés
  4. Névtelen14/9/17 12:35

    Kedves Modeszta! A szomorú dolgok nem jók,de mindig gondoljunk a szépre,és úgy talán könnyebb.Nagyon jó ötlet volt a párna,gratulálok!Sok együtt töltött idő kell a gyerekekkel,hogy ha nagyok lesznek,tudjunk nekik mesélni,milyenek voltak,mit csináltak.Bízzunk benne,hogy szép lesz az ősz is.Sok tennivaló vár még ránk.Nemsokára itt a kertnéző program.Örülök,hogy sikerült a helyfoglalás,és találkozunk,láthatom az ősz színeiben a kertet.Addig is szép napokat kívánok!Szeretettel:Judit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A nehézségeket is könnyebb elviselni, ha az ember a gyerekeivel van itthon, és az ő kis dolgaiknak mennie kell. Az őszt is nagyon szeretjük, lassan elfogadom, és remélem, szép, színes lesz a vénasszonyok nyara. Jó lenne. Már készülődöm lélekben a Kertnézős vendégek fogadására, remélem, szép idő lesz! :)Köszönöm Judit. :)

      Törlés
  5. De szép! De jó ötlet! De szépen ír Albi! De meghatódtam az írásodtól! <3 :)

    VálaszTörlés
  6. "Színekbe burkolózva kopogtatott be az ősz..."
    Szép ez a cím; képeid és az írásaid is kellemes hangulatúak. :)

    VálaszTörlés