Ma hajnalban, mikor először felébredtem, elkezdett azon járni az agyam, ma vajon mennyit haladunk az új konyhával. A lambériázás majdnem teljesen kész, a lámpák átkötögetésével folytatja a férjem a munkát. Aztán lassan jöhetnek a bútorok, a pult, és amit nagyon várok, a víz.
Aztán tovább gondolkodtam még a paplan aladt melegedve, míg a többiek aludtak.
Hogy az itt eltöltött 13 év alatt mennyi mindent megcsinált a férjem a két kezével, hogy szép otthonunk legyen.
Mikor megvettük a házat (sorházi otthonban élünk), az épület 50 %-os készültségben volt, tehát kívülről befejezettnek tűnt, de belül nem volt aljzat, sóderágy volt a lábunk alatt, és csak a főfalak álltak. Mi fejeztük be. Tehát egy építkezés fele, de kétség kívül izgalmasabb fele jutott nekünk. Nagy lelkesedéssel fogtunk bele, és csak néhányszor éreztem úgy menet közben, hogy menten felgyújtom az egészet. :)
És lássuk csak. Csak egy mestert engedtünk útjára, aki helyett a tapétázást, díszlécezést már Papa fejezte be az alsó szinten. A teljes laminált padlóburkolatot ő tette le. Szerelt villanyt, épített lépcsőt (lent az étkező és a nappali között), mivel van egy kis szinteltolás a házban.
Minden bútort ő hozott haza, és ő szerelt össze.
Az építőanyagokért, kerti hozzávalókért, növények házozszállításáért sem fizettünk, mi fuvaroztuk.
A csupasz kert földjét ő törte fel, és együtt ültettünk el minden egyes növényt.
Ő tervezte és ásta a tavat, építette köré a fastéget.
Ő készítette a kocsibeálló és a hosszú járda térkövezését, a külső teraszt. Természetesen mindent szakszerűen.
Ő alapozta és építette fel a kertünkben a 4 kis faházat, amiből kettőből kis pakolós sufni lett az oldalkertben, egyből lett a Kerti lak, egy pedig a gyerekek Bagolyvára.
Ő építette nekem üvegházastul, emelt ágyásostul a kis konyhakertet.
Egyedül dobta össze a hatalmas előtetőt a terasz fölé.
Minden kerti építmény az ő keze munkáját dícséri, legyen az fából vagy bontott téglából.
A férjem nem az az izgága fajta, szereti élvezni az otthonát, szeret hátradőlni, és sokat itthon lenni. Sokat és keményen dolgozik hét közben a cégnél. Mégis tudom, hogy ha egy ideig nincs semmi extra feladat itthon, mindig érdeklődéssel áll neki az új ötleteknek, és minden építő jellegű feladat be tudja lelkesíteni. Utána pedig büszke a saját munkájára.
Mikor eldöntöttük, hogy 13 év után átlakítjuk idén tavasszal az otthonunk berendezését, tudtam, hogy sok munka vár rá, de csinálja is majd örömmel, hajtja előre a várható végeredmény.
El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok neki és mennyire büszke vagyok rá.
Ő ezt tudja, de talán nem veszitek rossz néven, ha kivételesen itt is megosztottam az érzéseimet ezzel kapcsolatban.
Hatalmas szerepe van abban, hogy vezethetem ezt a blogot!
Megteszem én is a magam feladatait a cél érdekében, és csináljuk együtt szépen tovább, ahogy eddig.
Hogy mi is és a gyerekek is olyan otthonban élhessünk, amit valóban szeretünk.
Ahogy néztem, már nagyjából mindent leírtak kommentekben, amit én is le tudtam volna. Valóban ilyen férj kéne mindenkinek. Az enyém is nagyon jó ám, igyekszik, ügyesedik, lelkes, csak tudod, ő olyan "irodista"-féle. :)
VálaszTörlésSajnos egyre kevesebb az ilyen férfi. Gyakran hallom, hogy egy IKEA-s asztalt nem raknak össze egyedül. Apukám ilyen ezermester. A villanyszereléstől fél egyedül, de azon kívül bárminek nekiáll egyedül és megcsinálja lelkesen.
Szóval csak így tovább, Ti így vagytok jók és példaértékűek! Együtt! :)
Tényleg szerencsésnek mondhatom magam, de az, hogy szeret itthon ügyködni, az csak egy dolog. Nem csak ettől jó férj egy férj, az nagyon sok dologból jön össze. A te Szabid is egy áldott jó fej! Az ember lánya meg legyen jó feleség, aztán megy szépen minden. :)) Fúdebölcsvagyokma. :)) Nyomnak a frontok. :))
Törlés