2016. december 30., péntek

Elmentünk a hóhoz / Gone to the Snow



Igazán nem vagyok egy elégedetlenkedő alkat, de azért nem tudom említés nélkül hagyni, hogy ismét nem volt fehér karácsonyunk. :)
Vitathatatlan, hogy hiányzik az a nosztalgikus hangulat az ünnepből, amit a talpunk alatt ropogó hó jelent. Nem beszélve arról, hogy ha az embernek gyerekei vannak, még szebb lehetne az ünnep, ha esne a hó.

Egyszerűen csak sajnálom, hogy kimarad az életükből, ami a mi gyerekkorunknak olyan fontos, szép és meghatározó része volt. 
Bezzeg az én időmben. :)
Még legtöbbször hóban jött a télapó, sokszor volt a fehér karácsony.
Kisiskolás korunkban mi még ott csúszkáltunk hazafelé menet a suli melletti jégen, az iskolatáskák a járda szélén halomban vártak bennünket a hóesésben. 
Sokszor el is késtem otthonról, mert egyrészt vagány kislány voltam, és egy jóféle csapatos bandázásban bármikor benne voltam, még akkor is, ha kimelegedve kellett  szaladni hazáig, lefagyott lábujjakkal. Másrészt az még igazi, önfeledt játék volt, amikor a sötét délutánokon teljesen elvesztettük az időérzékünket. 
Ugyanakkor a mi gyerekkorunkhoz hozzátartozott -főleg télen- egyfajta korai felelősségérzet is, mert gyakran volt úgy, hogy én raktam meg a kazánt otthon, mire a szüleim hazajöttek délután, és még a havat is ellapátoltam a kaputól a bejáratig. Egyedül, az utcai lámpa fényében. Kulcs a nyakamban.

A téli szünetben rendszeres program volt, hogy a vasárnapi ebéd előtt felsétáltunk a lillafüredi vízeséshez apukámmal, és csodáltuk a hatalmas, fagyos kék-fehér oszlopokat.
És milyen sokszor  jártunk ki a Csanyik-völgybe a Kriptongyárhoz szánkózni, ahol olyan pályák voltak, hogy azt a mai gyerekek el sem tudják képzelni. :) 

Rengeteget mesélek a gyerekeimnek magyar írók tollából, régi falusi telekről, betlehemezésekről, a csupán egy-egy szál gyertyás, diós karácsonyok értékéről.
És sok mesénk van angol, kanadai, svéd és norvég karácsonyokról, ezeknek a történeteknek a melegsége már látom, hogy átjárja őket, mert az összebújós téli délutánjainkat jelentik számukra.

De ha kinéznek az ablakon, a valóság más. A kicsi lányunk felidézett emlékei szerint a hóemberek Ausztriában laknak. :)

Nos, nem hagytuk magunkat, felkerekedtünk és elmentünk  mi magunk a hó után. 
Meg sem álltunk Alsó-Ausztriáig. Ott aztán a jól ismert tájakon volt hóvihar, áramszünet, erdei séták, szánkózás, hógolyózás és ragyogó kék ég.

És ropogott a hó a talpunk alatt.





















8 megjegyzés:

  1. De jó nézni ezeket a képeket! Szinte érzem a hó illatát! Én is azon gondolkodtam, ha nem lesz hó, el kell vinni valahová a gyerekeket havat látni! Boldog új évet, jó pihenést!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még lehet! Márciusban! :)))
      Nektek is boldog új évet Hajni!

      Törlés
  2. De jól tettétek, hogy elmentetek! :)
    Én már néha annak is örülök, ha jó hideg van karácsonykor, mert azt nagyon utálom, amikor 20 fokban kell készülődni, ünnepelni. Emlékszem, 2-3 évvel ezelőtt úgy díszítettük a karácsonyfát, hogy lehúztuk a redőnyöket, mert annyira sütött a nap, hogy agyonverte a hangulatot. Nem látszottak a fények. :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát sajnos egyre inkább ez várható...
      Nagyon jó volt, hogy elmentünk, főleg, hogy karácsony előtt le kellett mondani a foglalást a betegsereg miatt. Lemaradtunk a karácsonyi vásárokról, amit bántunk egy kicsit, viszont akkor nem volt hó ott sem, úgyhogy pont így lett jó!

      Törlés
  3. Gyönyörű képeket hoztál, szép helyen jártatok! Ezzel együtt nem irigyellek... a hó még mindig nem a kedvencem... :)
    Kívánok Neked és az egész családnak nagyon boldog új évet, jó egészséget, sok örömet, minden-minden jót!
    Szeretettel: Palkó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönjük és mi is a legjobbakat kívánjuk Neked!
      Egészséget elsősorban, szép napokat és jó sok alkotókedvet!

      Törlés
  4. Én is naponta mesélem Borinak, hogyan csúsztunk le a Malom-dombról, sokszor bizony egészen sötétig szánkózva, hogyan ásta ki az egész utcánk összefogva a nyomvonalat nagybátyámék Daciájának a főútig, hogy haza tudjanak autózni a december közepi disznóvágás után. És az Alpokban töltött csodás telekről is mesélek, amikor októberben leesett a hó, és márciusban még szánkóztunk. Imádom a havat, a telet, szeretem lapátolni, nézni, szimatolni, megérinteni. Köszönöm a képeket!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony mesélni is kell nekik! Legalább. :)))

      Törlés