Esténként minden nap felolvasok a vacsoraasztalnál.
A családi étkezéseink szigorú és jól beállt rendjében a vacsoraidő jelenti a szünidei napok nyugodt lekerekítését. Tanév közben sok a mesélnivaló a napi történésekről, de ilyenkor nyáron, mikor az egész napot együtt töltjük, már nagyon megszokták és igénylik a gyerekek, hogy a kezembe vegyem az olvasmányt.
Ez a könyv még az enyém volt, kislánykorom egyik legmeghatározóbb emléke. Megőriztem és most előkerült, mikor a kisfiamnak válogattunk a nyári szünetre olvasnivalókat. Kacérkodott vele, hogy elkezdi önállóan, de mindig beelőzte egy másik könyv, mert ott motoszkált a kérdés, vajon ez nem túl "lányos"-e. :) Így megbeszéltük, hogy akkor elkezdem én, ez lesz a soron következő felolvasás. És a hatása épp oly magával ragadó ma is...alig várják este, hogy hogy hallgassák a történet alakulását. <3
"Némelykor, ha bent vagyok a kertben, és fölnézek a fák lombjai között az égre, az a furcsa érzésem támad, hogy boldog vagyok. Mintha valami szétfeszítené a mellem, és arra kényszerítene, hogy gyorsabban lélegezzem. A varázslat mindig szétfeszít, és a semmiből teremt valamit. Minden varázslatból van: a levelek, a fák, a virágok és a madarak, a borzok és a rókák, a mókusok és az emberek. Itt körülöttünk is varázslatnak kell lennie. A kertben, a kert minden zugában."
F. H. Burnett
A titkos kert
Csodálatos dolog ez a felolvasás! Magával ragadja a gyerekeket és valahogy egy kapocs is kialakul köztetek...♥
VálaszTörlésNagyon szeretjük mi is! De mivel ez mindig jó történeteket és az este nyugalmát jelenti, a férjem is szívesen hallgatja. :)
Törlés