Nem is tudom már, mikor volt havas novemberünk. No, nem sürgetni szeretném a dolgot, úgysem lehet, de mégis nehéz megszokni. Azt, hogy a héten még virágzott a levendulánk, néhány rózsánk. Hogy csodaszép zöld a fű a kertben. Ragyogó árvácskák között kopogtatják fel a cinkék a napraforgómagot. A rendszeres olvasóim talán még emlékeznek, hogy egyik évben színes, illatos virágokból készítettem az adventi asztaldíszünket a négy gyertyával...Természetes, hogy az emberben ilyenkor, ünnepvárás idején előtörnek a gyermekkori emlékek, amihez hozzátartozik az is, hogy kislánykoromban már karácsony előtt is többször ropogott a hó a talpunk alatt. Már a téli szünet előtt jégen csúszkálva gyalogoltunk haza a suliból, jégcsapot gyűjtögetve. Hogy a szünetet azért várta mindenki, mert az maga volt a végtelen, lábujjfagyasztó szánkózás. Vajon az én gyerekeimhez hóban jön a Mikulás? Mert hozzánk többször is sűrű hóesésben jött annak idején. De hozzájuk még egyszer sem! Nehéz megszokni....
Tökéletesen megértelek...... a napokban mi is valahogy többet nosztalgiáztunk, nem tudom megfejteni, miért.
VálaszTörlésÉn még hallom a lánccsörgést a téli estén, amikor Mikulások járták a falu utcáit - ilyen kenderszakállas birkabőr mellényes, inkább ijesztő Mikulások voltak, akiknél lánc volt, itt ez volt a szokás, piroskabátos talán csak a "szakszervezeti" ünnepségeken volt - de mégsem féltünk, hanem izgultunk és vártuk - és akkor mindig hó volt, elnyelte a lépteik nyomát... akár a sok év.
De érdekes, amit írsz! Jó volt olvasni. :)
TörlésNálunk még nem volt ekkora fagy... most épp süt a nap :O)
VálaszTörlésDe valóban hiányzik a téli hóesés...meg a szánkón érkező Mikulás!
Nagyon jó lenne, bizony...
TörlésNéha már annak is örülök, ha karácsonykor jó hideg van, hó nélkül. De amikor nincs hó sem, és 20 fokban sétálunk tavaszi kabátban át a nagyszülőkhöz....Na, az megöli az összes hangulatot. 2 évvel ezelőtt lehúztuk az összes redőnyt, hogy érvényesüljön a karácsonyfa fénye, mert annyira sütött a nap. :(
VálaszTörlés:))))) hát ez az!
Törlés