Egyszer már jártunk itt, de muszáj volt visszatérni...
Ez a világon egyedülálló építménysorozat Salzburg városának déli részén áll, a hercegérsek megrendelésére 1615-ben készült el, és a kastélykertben kialakított 400 éves vízijátékok csaknem eredeti állapotukban maradtak fenn!!
Nem csak, hogy működnek, de a mai napig tréfálják meg és ejtik ámulatba a látogatókat.
A fröcskölést nem egyfolytában és nem összevissza kell elképzelni, minden irányítottan működik, így turnusokban, vezetéssel látogatható a park vizes része.
Lenyűgöző az egész....főleg, ha belegondol az ember, mióta működik! A mechanikus színház az apró figurákkal, melyek a víz munkájának segítségével folyamatos mozgásban végzik aktuális teendőiket.
A szobrok és vízköpők, a kő szarvasfej a falon, ami nem csak a szájából köpködi a vizet, hanem az agancsaiból is lespricceli az óvatlanokat.
Ha bemegyünk egy ajtón száraz lábbal, nem biztos, hogy kifelé nem fogad bennünket vízfüggöny, amin nincs mese, át kell menni, ha ki szeretnénk jutni.
A vizes poénok még a figyelmesebbeket is kicselezik, de pont ezért nagyon jó az egész.
Képzeljük magunk elé a négy évszázados képet, amint főúri méltóságok ülik körbe a díszesen faragott kőasztalt a kert egy pompás szegletében, cicomás és körülményesen felöltött ruháikban, várva a felszolgálást....felállniuk nem illik, míg az asztalfőn a hercegérsek nem mozdul....és egyszer csak alulról kapják a hidegzuhanyt a székekből, amelyek közül természetesen a hercegérseké szárazon marad.
A kor ötletes és zseniális kivitelezései ezek, ilyesmi sehol máshol nem található. A kor versenyszelleme ihlette, amelyben a tehetősebbek igyekeztek túlszárnyalni egymást abban a tekintetben is, hogy ki tud egyedibbet mutatni a vendégeinek, azon túl, hogy éppen a világ mely tájáról hozatott egzotikus növényeket, vagy berendezési tárgyakat.
A park a vizijátékos részen kívül még nagy területen bejárható, sőt kalapröptető sebességgel körbefutható, és ha nem lenne elég ennyi mozgás, akkor felkaptathatunk a szemközti dombra, ahonnan csodás kilátás nyílik a vidékre, a helyi áfonyaültetvényekre és a salzburgi várra.
Aki egyszer arra jár, meleg nyári napokon ki ne hagyja a hellbrunni kastélyt. :)
Imádom a képeidet, annyira megkapóak és azonnali kedvet csinálnak az utazáshoz! :) Mondjuk Németország és Ausztria szívem csücskei, nagyon tudok azonosulni a hangulatukkal! Le sem merem írni, hogy 30 éve jártam Németországban utoljára. :)
VálaszTörlésEgyébként én is úgy 30 éve jártam először, utána sokáig nem, csak kórussal átutazóban. De az a döbbenet és a csodálkozás még mindig felrémlik bennem, amit először éreztem...főleg abban az időben még...de ezt nem is kell mondanom. :))
Törlés