Van néhány dolog, ami állandó. Az épületek, kupolák, a vár és a háztetők színei, amit annyira szeretek. A kávéházak, cégérek, a folyó és a Mirabell.
A Mozart emlékét őrző vicces és tiszteletteljes emlékek. Ez a város a látogatók áradata ellenére is mindig elegáns és ünnepélyes. Öröm nézni a hétköznapi sétájukra induló helyi nyugdíjasokat a hömpölygő turisták között. A város az övék, ebből nem engednek, nekik ez nem egy csoda, hanem az otthonuk. Állandó részei az utcaképnek és a kávéházaknak ezek a szépen felöltözött idősek.
Visszatérve mégis mindig másnak látjuk Salzburgot, mert mindig újabb részleteket lehet felfedezni, amitől folyamatosan változik, él, lüktet, csillog, zenél, ragyog.
Gyönyörű időben barátokkal -
Zitáékkal és
Kingáékkal - bejárni a várost igazán különleges élmény volt.
Le a kalappal a gyerekek előtt is, Milán, Lizi, Zsiga, Albi, rengeteget gyalogoltatok! :)
