Ha már a téli szülinapoknál tartunk...
A kicsi fiunk szép kerek szülinapját decemberben ünnepeltük. A 10. születésnap örömére egy egész évtizedig tartó gyűjtögetés és tervezgetés eredményével ajándékoztam meg. Totyogós korától eltettem az ingecskéit, sorra gyűjtöttem a kedvenceket egy titkos polcon, mert már a kezdetektől tudtam, hogy egyszer egy szép, melegséges takaróba szeretném összevarrni ezeket a szívünknek kedves anyagokat. Szívem-lelkem beletettem a varrásba, és bár nem vagyok a patchwork technika szakértője, a takarókat imádom, és ezt a vonzalmamat a gyerekeknek is sikerült átadnom. Így Albi is nagyon szeret betakarózva kuckózni, és igazán értékeli ezt a szép emléket. Kisebb-nagyobb négyzetekből sikerült összehozni a takarót, és bár az anyagoknak sem az összetétele, sem a vastagsága nem egyforma, ez mind nem számít, a legkedvesebb munkám lett így is, ami csakis az Övé. Egyetlen vendég került csak bele, a koponyás anyag, ami nem ing volt, hanem a textilszalvétáinak az anyaga, amiket még elsőben varrtam neki. Nálunk a suliban ez kötelező, és egész alsó tagozatban ilyen szalvétán uzsonnázik. :)
Az egyik egyszínű kis ingből kiszabtam külön is egy négyzetet, amibe belehímeztem a tenyérlenyomatát, ez a takaró hátlapjára került.
A kislányom még csak hatéves lesz nyáron, de már szépen gyűlik a hozzávaló a kis ruhákból az Ő takarójához is.