Akkor kezdjük, lássuk, mire jutunk :)
Az első szezonjára rendezgetem az új veteményes kertünket, néhány korai vetés már bekerült a földbe, és még próbálgatom az elrendezést. Növényeket nem csak a talajba, hanem edényekbe is ültetek majd. Aki követi a blogot, tudja, mennyire szeretem a bádog és zománc vödröket, tálakat, locsolókat, kádakat. Úgyhogy eljött az én időm. :)
Ha emlékeztek még rá, onnan indultunk, hogy a formára nyírott buxuskertként díszítő előkertünktől megváltunk tavaly. Búcsút intettem a puszpángoknak, mehettek isten hírével a hernyóikkal együtt, én ennél kényelmesebb és tudatosabb ember vagyok, nem az a típus, aki elfogadja, hogy 10 naponta kényszerülne permetezni. Azonnal bele is szerettem a felszabaduló terület adta lehetőségbe, és kissé talán rendhagyó módon egy konyhakertet álmodtam ide az előkertünkbe. A mi utcánkban nincs átmenőforgalom, kevés autó jár, aszfaltos úton, és ez már nem is nagyon fog változni, így nem volt gondom ezzel az utcafronti veteményezéssel. A buxuskert klasszikus formáját megtartottuk, felfrissítettük a kavicsösvényt. Imádni fogom, hogy a konyhaablakból rálátok a kiskertemre és persze vegyes ültetésben virágokkal is telepakolom majd a zöldségeskertet. Nincsenek illúzióim, holnap derékszögben álló derékkal fogok menni dolgozni, és még nem tudom, hogy fogok furulyázni, miután kikapirgáltam a kavicságyból szabad kézzel egymillió szál két centis gyomot. Igen, kézzel szedem, a cél a vegyszermentes gondoskodás lesz. Lesz vele munka, de ha sikerül majd finom, friss zöldségeket szüretelni, szívesen megmutatom, mire jutottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése