A gyerekeink életében van több nagyon fontos, és biztos állandóság , ezek egyike az esti rutin. Amire a hét minden egyes napján rászánjuk az időt, mindketten ragaszkodnak hozzá, és fontos mindannyiunknak.
Minden este olvasunk nekik könyvből, együtt és külön-külön is. Soha nem maradhat el az éneklés és a diafilmezés sem. Télen-nyáron minden este vetítünk.
Ha úgy kívánja a helyzet, nyugtalanság, vagy betegség miatt, én még ott kézimunkázok az ágyuknál, amíg el nem alszanak.
Emiatt nekünk elég hosszúak az estéink, főleg, ha egyikőnk néha nem tud beszállni, és a másik felnőtt egyedül csinálja végig.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nehéz néha, de mégsem csípünk le belőle soha, erre mindig szakítunk elég időt, mert minden energiát megér az, amilyen hatással vannak ezek az órák a gyerekekre.
Igen, a nyolcéves nagyfiamnak is természetes még mindig, akkor is, ha már tud olvasni.
És meg is fogjuk találni a módját, hogy az életkorának megfelelően olvassunk neki, meséljünk, beszélgessünk lefekvés előtt a kislámpánál. Pici kora óta része minden egyes estéjének ez a közös elcsendesedés, összebújás.
A mesélés jelenőségét azt hiszem nem lehet eléggé hangsúlyozni.
Mondom ezt (ha mondhatok ilyet) kreatív emberként, aki örömmel figyeli a gyerekei egyre színesebbé formálódó látásmódját, fantáziáját.
Mondom ezt anyaként, aki hétköznapi természetességgel, de mégis nagy gonddal ügyel arra, hogy szépen, artikuláltan, helyes magyarsággal, választékosan beszéljen, és adjon ezzel jó mintát a gyerekeknek.
Pedagógusként, aki kisgyermekkori zenei neveléssel foglalkozik, és nap nap után tapasztalja, milyen nagy jelentősége van a beszédfejlődésben a zene mellett a mondókáknak, a hanggal való játéknak is.
Megszámlálhatatlan gyerekkönyvünk van itthon, és a diafilmek száma is igen megnőtt az elmúlt években. Nagy részük bolhapiacról való, és több, mint 200 db összegyűlt mostanra.
Így mára eljött az ideje, hogy nagyjából kettéválasszuk a diákat, Albertnél maradnak a nagyobbaknak való történetek, indiános, történelmi mesék.
Alíznak pedig készítettem egy új dobozt, amiben az első kedves történetek kapnak helyet, a kislányosabb mesék, vagy amikből már Albi kinőtt.
Ilyen lekerekített natúr fenyő dobozt a Bauhausban lehet kapni többféle méretben. Dekor Paint Soft festékkel festettem két rétegben mandula színre. A doboz fenekére korona mintás dekorkarton került. A tetejére ezt a kedves hímzést készítettem, amit fehérre festett, kissé koptatott keretbe foglaltam és ráragasztottam a fedélre. A keresztszemes minta a Pinterestről való.
Ma este már innen válogatunk a kicsi lánynak. :)