Ahogy minden évben, most is minden menetrend szerint ment. Délelőtt kiakasztottuk egy bokorra a két szép szál sárgarépát, amit kiválasztottak a gyerekek és vártunk. Öt percenként nézték az étkező nagy ablakából, ott lóg-e még... Mert, ha eltűnik, akkor az azt jelenti, hogy itt járt a nyuszi, meghozta az ajándékokat a kertbe és magával vitte a répánkat uzsonnára. :) Közben én főztem és csak egyszer vittem ki a komposztot, (vagy valamit) aztán főztem tovább. :)) Így esett, hogy az egyik répalesésnél egyszer csak hűlt helye volt az uzsonnának, és Papival ismét beleadtunk mindet, hogy levezényeljük a nagy rohanást, és mindenkire a saját sapkája, cipője kerüljön, senki ne essen hasra, és még elébük is kerüljön valaki a felnőttek közül, mert fénykép az kell. Ünnepkor olyan is, amin nem háttal van a gyerek. :))
A tojás és csokigyűjtögetéshez ezeket a táskákat készítettem az idén. A vastag gyapjúfilc anyagnak jó a tartása, a fülek rövidek, hogy Alíz ne a földön húzza a magáét. A méretük egyforma, pont meg is teltek az elrejtett apróságokkal. Az új nyuszink, aki egy almafaágon üldögélve izgulta végig a műveletet Andy kuckója munkája.