2016. február 22., hétfő

Az én varrószobám 2. / My Sewing Room Pt.2


Íme, a varrószoba néhány részlete közelebbről. 
A magamfajta gyűjtögetők mindig őrzik a tárgyaik történetét. Vannak, amelyek a szemnek, és vannak, amik a szívnek is fontosak. Vannak nagyon aprók, amik csak úgy megtetszenek. Valahol, valamikor hazahozzuk őket, és csak később  növöget az értékük, mert az évek múltával már emlékeket őriznek pusztán azzal, hogy elkísértek bennünket. 
Nem beszélve az ajándékokról, amikben benne van valaki más keze munkája, szíve, lelke. 
Örülök, hogy az új szobában méltóképpen tárolhatom a dolgaimat.

Először is az ajtódíszek. A sziluett Fehér Levendula műhelyéből való, amit keretbe foglaltam.
A keresztszemes képet is kifejezetten ide készítettem.


 Kalicka formájú fali dísz a szekrény ajtaján, mert már nem nagyon maradt szabad falfelület.
Gyapjúangyal egy szívemnek kedves anyukától, aki bizony már a negyedik gyermekével jár hozzám Ringató foglalkozásra. :) 
Rénszarvas: Zóra Praktikái.


A szalagtartó állványt Papa készítette nekem karácsonyra. Nagyon praktikus, szeretem! 
Egy itthon festett, de Bluer Design-tól beszerzett tortatál, harmonizálva a kis fakkos-polcos tárolóval, viktoriánus rózsaszínben. 
Csipkés szív: Kreatív varroda. Angyal: Susan Lordi.


A nagymamám varrógépe előtt a zsámoly, melyet Biánál készítettem a Bluer Design műhelyben.


Ugyanabból az anyagból egy Redcountry tűpárna Kingától.


A pedálon kaptak helyet a festékek. Megfogadtam, hogy csak annyit tárolok egyszerre, ami itt elfér. Tálca: Kik.


A tűpárna gyűjteményem egy része. 


Üveg: Pepco.


Szintén Pepcoból való tárolók.


Dobozok innen-onnan.


Egyszervolt mandarinos láda festés után.
A fiókos szekrénykének szintén magam adtam új ruhát és fogantyúkat különböző gombokból.


Szintén barátnő munkák: Redcountry tűpárna, és gyurmarózsa szív Zóra Praktikái képén.


Ezek csak az én írószereim. Nincs nyulkapiszka! :)


A kis fakkos...bolhapiacról Ausztriából. Festve, dekorpapírral bélelve.
Jobb fent a gyertyatartó dobozka az én ajándékom volt Papinak életünk első közös karácsonyára.  Majd' két évtized után még mindig illatos.
Ágyú egy angol várból, egy idős bácsi gyűjteményéből. A porcelán gyűszűk szintén angolok. 


Világítótorony...Anglia természetesen.
Mini, dugós üvegcsék piacosak.


A dugó egy eredeti amerikai Amish borból való.:)


Réz mütyik bolhapiacról. 
Ha majd egyszer lesz egy olyan babaházunk...


Az anyukám első cipője!


Kertészetből nem csak a kertbe vásárolhatunk.


Egyszervolt csúnya sötét stoppolófa...féleség. Most már jégkék színben.


Egy kis Ikea mindig van a dologban. :)


A tárcát Barbi Warr workshopon készítettem.


Szintén workshopos készítmény, az emeletes sütistál. 
Fehér Levendula csapat és Bardócz Évi segítségével.


Internet, nyomtatás. :)


Íme, ami nekem az idők folyamán a legjobban bevált varrás közben a gombostűk ki-be pörgetésére a gép mellett. Szappantartó. Könnyű beledobni, könnyű kihalászni, pont elég széles, pont elég magas, stabilan áll. Ő itt ikeás.


A legkedvesebb darab a különleges, giccshatáros teáskanna gyűjteményemből. :)))
Angol természetesen. :)


És a kerámia sütitartó.


A háttérben a kis polc még berendezésre vár.
Az egyik kedvenc boltomból való Ausztriából a Dänisches Bettenlager-ből. Olyasmi, mint a Jysk.
Előtte a szobor a nagyszüleimé volt, rengeteget nézegettem kislány koromban a polcon. 


Amit mindig megfogadok, hogy soha többé: kosárfestés. :)))


Az első zongorám, még ovis koromból. 


Szintén Zóra-Redcountry csendélet.


Régi játékok, nagyon szeretem őket. Piacosak.


X-Leki üvegcse Ritától, a fém kütyüket tartom benne. Elképesztően szép, apró kézimunka! 

a

Kedvencek.


Gyönyörű házikó, ráadásul névre szólóan hímezve Andy kuckójából, ami egy mérőszalagot rejt. Minden nap használom, annyira szeretni való és hasznos.


Csak keretek. Várakoznak.


Az alsó kézműves kosár érdekessége, hogy Alsó-Ausztriában élő sérült fiatalok készítették. 
A kis kereket pedig én készítettem felnőtt kosárfonó táborban. 
De ismétlem, kosárfestést soha többet. :)))


Régi dolgok...


Korallvirág. Maga a nőiesség. Finom, színes, mindig megújul és mindent kibír. :)


Végül, de nem utolsósorban életem legelső kis lakásdísze az összeköltözésünk idejéből. 
Egy pici újságkivágás, tenyérnyi keretben. Minden albérletünkben és lakásunkban ki volt téve.
Csak egy példa, hogyan lesz értéktelen apróságból szívünknek kedves emlék... 


24 megjegyzés:

  1. Hát igen, ha a tárgyak mesélni tudnának....nagyon szépen összehoztad ezt a szobát, nem is volt semmi kétségem, hogy szuper lesz. Boldogságos alkotást Neked itt!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága vagy Szilvi, te mindig hittél bennem. ez nagyon jólesik!

      Törlés
  2. Ringató foglalkozást tartasz? Akkor már mindent értek,hogy hogy lehetsz ennyire kiegyensúlyozott és kreatív és még sok minden.
    Csodás! Visszajövök még párszor.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, még a budapesti ősringatósok közül. :)) Szép lassacskán tíz éve, ha jól számolom. Ha ismered a Ringató programot, akkor tudod, milyen csodás és fontos dolog ez. :)
      Ide az oldalra pedig mindig szeretettel várlak vissza! <3

      Törlés
  3. Az normális, hogy én most itt bőgök a gép előtt, mint egy szerelmetes tinilány? Ennyi gyönyörűség egyszerűen nincs, és kész. Nem is gyönyörű, hanem kedves, szívet-lelket melengető.
    Köszönöm, hogy láthattam! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bettus, hát én köszönöm Neked!
      A kialvatlanságtól sírsz, ilyen pici babával hallode...:))))

      Törlés
  4. Csak sóhajtozom itt magamban :-) Minden apró részlete mesés <3

    VálaszTörlés
  5. Ha én ide beköltözhetnék ♥♥♥

    VálaszTörlés
  6. A férjem szerint én gyűjtöm össze a Világ összes vacakját, de megmutattam neki a Te bejegyzésed. :))))
    Kosárfestés. 1x festettem ecsettel egy kicsit, nem volt nagy élmény. Utána a következőt lefújtam, de túl sok festék kellett a tökéletes takaráshoz. Aztán jött a megoldás: unokaöcsém autókat fest, az összes további kosaramat lefújta nekem a műhelyében, tökéletesek lettek és borzasztó olcsón. Igaz színben nem sokat variálhatok, de amúgy is csak fehérre szerettem volna, azt meg simán megoldotta. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :DDD Ez nagyon jó, a fehér szín is nagyon jó, áldás egy ilyen unokaöccs!
      Szabi nyugi,a vackok egy része nálam van! :))))

      Törlés
  7. Nagyon hangulatos lett a varró kuckód!!! Teli csodás kincsekkel!♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hajaj, attól félek, gyűlnek még tovább a kincsek. :))

      Törlés
  8. A lányom, már tízenévesen, részt vett kézműves foglalkozásokon; az ott
    készült alkotásokat azóta is őrzi.
    Kislányként "elszerette" tőlem a Két Lotti könyvemet, mert szeretni való.
    Az unokám a babámmal játszik éppen.
    Emlékek, szépek, kellenek.
    Gyűjtsd csak a szívednek kedves tárgyakat.
    A gyerekeknek már eddig is szép mesevilágot teremtettél.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha az ember megtanul szelektálni, akkor tényleg szép dolog az őrizgetés.
      Én a kisfiam rajzaival leszek bajban...már most több ezer (!)

      Törlés
  9. Mennyi szépség, mennyi emlék! Jól esik, hogy ott lehetek veled egy kicsikét! ♥♥♥
    Ezek szerint neked sem jött be a tisztességes tűpárna használat? Csak mert én is egy kistányérba gyűjtögetem őket. Míg nem tányéroztam csak az asztalra rakosgattam varrás közben... hiába volt ott a tűpárna, valahogy sosem esett úgy kézre. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gombostűkhöz egyáltalán nem jött be. Varrótűhöz, hímző tűhöz igen.
      De nagyon szeretem a tűpárnákat attól még. :)))

      Törlés
  10. Kávészünet: aranyszélű kávéscsésze, mézes kávé, csokis keksz, és ezek a szívmelengető, lelkesítő képek. A kávém kihűlt, a levesem kifutott, amíg itt tátottam a számat.
    Köszönöm, szép hétvégét!
    Hajni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A levesért kár, de a kávét már én is mézzel iszom évek óta. :)))
      Én köszönöm és neked is szép hétvégét!

      Törlés
  11. Beatrix Potter :)))) Imádtama filmet. A könyvet most sikerült jófogáson megszerezni. (életrajzi)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ohh, a könyv nincs meg nekem...de majd egyszer talán! :)

      Törlés
  12. Az előző bejegyzést (Beatrix Potter )nem Luczai György írta, csak véletlen az ő oldala volt nyitva :)

    VálaszTörlés