Szerencsém van a gyermekeimmel, mert pont akkor csendesednek el délutánonként, mikor nálam is elérkezik a mélypont. Miután Albertet hazahoztuk délben az óvodából, Alízt lassan viszem is a aludni.
Albert nem alszik, szeret kora délután csendben molyolni, rajzolni, könyvezni, de ahhoz, le tudjak mellé ülni, és ne aludjak el, szükség van egy kis támogatásra a nap közepén. Az én kávém mellé nekik is készül uzsonna, most éppen házi zabkeksz és frissen sült gyümölcsös kalács. Ilyenkor jut idő egy kis kézimunkázásra is. Napi egy óra nyugalom...