A kisfiam iskolájában az a szokás, hogy a farsangon a gyerekek nem öltöznek be egyesével, hanem az egész osztály egy témában ugrik jelmezbe, és együtt készülnek egy színpadi előadással. Amit az egész iskola és a falu apraja-nagyja előtt adnak elő. Idén a Hair című musical zenéjére táncoltak egy fergeteges produkcióban.
Áldottak vagyunk, hogy Albertnek ilyen különleges és sokszínű tanítónő jutott, és hát elfogultság nélkül állíthatom, hogy a hétköznapi kemény tanulás és a jó hangulatban együtt töltött idő mellett erre a bulira is valami egészen rendkívülit alkottak együtt.
A tanító néni ötlete alapján kapták a kis hippik egységesen ezeket a gatyatrapézokat a farmerre, amit egy ügyes anyatárs készített el az osztálynak.
A srácok. :)
Pirosban az enyém. :)
A nap végén a trapézokat, csukló- és fejpántokat megkapták a gyerekek emlékbe és hazahozhatták.
A miénket aztán szétszabtam itthon és megvarrtam belőle a tanító néninek emlékbe ezt a csicsás hippi szívet. Minden anyagból jutott bele, amit a gyerekek viseltek. Az aljára színes gyöngyöket fűztem, az osztálynévsorral , minden gyöngyre egy-egy név került. Nagyon örült neki, és remélem, ez az osztály-szív is örökre emlékeztetni fogja erre a napra és a nagy sikerre, amit elért a gyerekekkel.
A szülőknek ismét leesett az álla az előadástól, mi örökre emlékezni fogunk rá, az biztos. :)
Két szívet varrtam, mert Albi is meg szeretett volna egyet őrizni.
Peace. :)
