Tudom, már mutattam. De imádom ezt a könyvet. Nemigen hagyja elengedni a nyarat.
Mostanában ezeket a zászlógirlandos madárkákat készítettem el belőle, a szokásos délutáni pihenőidőnkben. Most, hogy Albert iskolás lett, felborult ez a jó kis rendszerünk, nem tudunk már úgy összeülni arra a simogató órácskára a nappaliban, amiben Ő rajzol, vagy legózik, Alíz alszik, én pedig kávézom és kézimunkázom. Nagyon hiányzik, de igyekszem majd valami új rendszert beilleszteni a megváltozott életünkbe, ami megidézi a megszokott, összekuckózós hangulatot. De a madárkák még így készültek, nyár végén, délutánonként.
Bár még várhatóak szép, őszi meleg napok, én a héten már többször begyújtottam. Van ez az időszak, mikor már búcsúzni kell a nyártól, de még nem sziporkázik az ősz. Ilyenkor még szeretem ezeket a színeket magunk körül.
Már elővettem a sálakat, sapkákat is. A szíves-csipkés girland az egyik kedvencem, a Fehér Levendula csapat munkája. Ilyenkor nálunk már inkább előtérbe kerülnek a fából készült díszek.
Lehet, hogy a varjúhájak miatt szeretem annyira ezeket a színeket ilyenkor? A kedvenc virágaim, több fajtát is ültettem, egy részük még a nagyapám kertjéből való.
A madárkás és virágos címkéket az Oázis kertészetben találtam.
Végre elszántam magam. Zóra Praktikái ízléses rendszerezésén felbuzdulva rendbe tettem én is az osztott hímzőket. Tényleg egyszerűbb lenne az élet, ha rend lenne. Mondogatom is mindig magamnak. :)
Egyelőre élvezem az enyhén hűvös, de napsütéses napokat, de biztos, hogy nemsokára eljön a szín-váltás ideje. Gondolom, ti is így vagytok ezzel. Jönnek a ragyogó őszi színek, a séták, kezdődhet a sapka kötés. :)