Az őszi szünetben elcsavarogtunk pár napra túrázni, magas hegyek között kirándulni. A hazaút jó hosszú volt a német-osztrák határról. Ilyenkor, ha még korán is sötétedik, már csak a megérkezés lebeg az ember szeme előtt az autópályán. Nagyon szeretünk kimozdulni, friss élményekkel gazdagodni, kicsit kizökkenni az itthoni teendőkből, de mindig úgy érzem, hogy semmi sem olyan jó, mint hazaérkezni. Saját asztalnál vacsorázni, újra a saját ágyunkban aludni. A máshol való kikapcsolódásnak része az a jóleső érzés is, hogy hiányoznak a megszokott dolgaink. Nagyon jó visszatérni. :)
