Angolos születésnap / English Birthday

A mai vasárnapi ebédünk  egy kis szülinapos ünneplés is volt egyben.

Régóta összevonva tartjuk a szülinapunkat a férjem és én, amit persze a gyerekek várnak a legjobban. :)

 Mi felnőttek nem is csinálnánk belőle nagy dolgot, de egy szép terítés, finom ételek és a keresztbe ajándékozás miatt várva-várt esemény ez a nap is a családunkban. És persze fontos, hogy mindenkinek jusson gyertya, mert a közös fújás a legjobb az egészben. :))

Idén a legbecsesebb angol készletemmel terítettem, mindig olyan jólesik nosztalgiázni, mikor előveszem,  mert a  porcelánokat olyan helyek képei díszítik, ahol valóban jártunk egyszer régen még kettesben Papával, úgymint pl. Shakespeare szülőházában  Stratford-upon-Avon-ben. 

Sok-sok éve épp ebben az időszakban kezdtünk bele a nagy kalandba, nekivágtunk és bebarangoltuk egész Angliát a londoni kis lakásunk bázisáról. Fél év alatt jártuk be  az egész országot, imádtuk minden szegletét, és olyan meghatározó élményt jelentett  az ott töltött idő az életünkben, hogy biztosan örökre elkísér bennünket. 

 Ma begyújtottunk a kandallóba és finom tea mellett sütizünk és pihenünk egész nap. 

Jégkék január / Ice-blue January

Igen, ismét a kedvenc januári kékek.

Az előkertet az ünnepek után sem hagyom csupaszon, messze még a március, mikor majd megérkeznek végre a friss virágok.

Tulajdonképpen alig dolgoztam valamit a dekorációval, szinte teljesen meghagytam a karácsonyi díszítést, csak az összes pirosat lecseréltem  kék és szürkés színekre, tárgyakra. 

Az én szemem simán elbírja a kissé szokatlan dekorációkat is, a természetes dolgok mellett a varrott, vagy jelen esetben kékre festett faragott díszeket. 

Kicserélődtek a gyertyák, lámpások szalagok is. A már ott lévő fehér betoncsillagok mellé kikerültek a fa, fém és fonott csillagok is. Januárban kerül a helyére a piros helyett a kék és a fehér korcsolya, és a kedvenceimet is újra elővehetem: az óriás fa hópihéket. 

Tulajdonképpen nagyjából ugyanazokat variálom, pici változtatással minden évben, de bízom benne, hogy talán nektek sem unalmas.

 Sokkal üdébb, barátságosabb, otthonosabb a lelkemnek így jönni menni a bejárat körül, és ebben az érzésben a családom is osztozik. És ez jó. :)