Az idei ősz nem szeptember elején kezdődött el, hanem ezen a hétfőn.
Mikor reggel pizsamában kinyitottam a bejárati ajtót, hogy elengedjem a kisfiamat az iskolába, csak úgy csípett a hűvös reggel a küszöbön, úgyhogy gyorsan elintéztük a vigyázz magadra puszit. :)
A Papára sem kellett ma rászólni, hogy "kabáát"! :)
A Papára sem kellett ma rászólni, hogy "kabáát"! :)
Az ősz illatával és a kellemes, fázós borzongással egy csapásra beindulnak bennem a szokásos őszi-téli folyamatok. Először is, újra kötnöm kell, amit melegben és nyáron sosem csinálok, de ilyenkor már nagyon várom, hogy kézbe vegyek valamilyen szép, melegséges fonalat.
És eljön a színváltás ideje, amit soha nem erőltetek magamra, kivárom az idejét, hogy megkívánjam az őszi színeket magunk körül.
A meleg tea, meleg kávé, a kuckózós, komótos rendrakás a mindennapok része lesz. Gyakrabban beszorulunk a lakásba, egyre gyakrabban begyújtok a kandallóba és sorra kerülhetnek azok a dolgok, amikre nyáron nem jutott idő.
Kellemes meglepetés ért a minap. Egy nagyon kedves olvasóm, Kati ajándékkal lepett meg, egy külső és belső értelemben is nagyon szépen megkomponált levél kíséretében. Ez a Spanyolországból származó konyharuha most már a kedvenc gyűjteményemet gazdagítja. Köszönöm. :)