Bármilyen hihetetlen, Albert iskolás lesz ősszel. Néhány kis társával nemsokára elhagyják az óvodát és a nagy-középső csoportot, amit annyira szeretett. Együtt találtuk ki, hogy búcsúzóul egyszer még vendégül látnánk a csoportot és az óvónéniket a kertünkben és ma el is jött ez a délelőtt.
A gyerekeket autókkal hoztuk-vittük, köszönhetően a segítőkész szülőknek. Édesek voltak, ahogy mindenki cipelte a saját autós ülését a gyülekezőn az ovinál. :))
A lényeg természetesen a játékon volt, de azért egy kis nyammogáshoz megterítettem a csapatnak.
Végre egy olyan téma, amihez nem kell kerülgetnem a fényképezőgéppel a medencét. Nem könnyű úgy ügyeskedni, hogy ne látszódjon a képeken. Ma nem használtuk, de most először éreztem azt, hogy egye fene, jó színe van. Holnapra ez az érzés elmúlik. :))
Homokozóformában. :)
Ahol kicsi a kert és sok a rózsa, ott mindig puhák a labdák. :) De a gyerekekben az a jó, hogy önfeledten játszanak bármivel. Mindent kipróbáltak, nagyot játszottak.
Az esőt megúsztuk, már az oviban ebédeltek, mikor jött egy nagy zuhé.
Szép emlék lesz ez a délelőtt, köszönöm az óvónéniknek. <3