A héten sikerült elkészítenem az "új" ültetőasztalkámat, aminek már nagyon itt volt az ideje tekintve, hogy nem szeretek örökké térdelni az ültetésnél. Ezzel most jelentősen lecsökken majd a térden és fenéken töltött órák száma. A kényelmi és praktikus szempontok mellett arra is odafigyeltem, hogy dekorációs elemként is szépen beilleszkedjen a kertbe.
Mert ugye nem is én lennék..:)))
Számomra nagyon fontos, hogy a kertben elhelyezett tárgyak összhangban legyenek egymással. Minden egyes darabot szeretek, és ez így lesz az új asztallal is, ez már biztos! A szívemnek kedves stílusban gondolkodva adta magát a dolog, hogy egy régi fiókos parasztasztal legyen az alap. Erre került egy bádog tálca, ami pont elég nagy méretű munkafelület lett az ültetéshez. Imádom, hogy pereme van, mert sokkal könnyebben tisztán tartható, azonkívül szabadon áthelyezhető. Két kis fém virágtartó álvánnyal egészítettem ki az asztalt, valamint mindkét oldalára akasztókat csavaroztunk. Elférnek rajta a leggyakrabban használt eszközeim, és mindig kéznél lesz alatta egy nagy vödörnyi házilag készített, frissen szitált komposzt. Mindennek jutott hely, amire a szívemnek-lelkemnek szüksége van ültetés közben.