2018. május 22., kedd

Kis virágaim / My little Flowers



Egy utazás utáni hazatérésben azt szeretem a legjobban, mikor belépek az ajtón, kiesik a kezemből a száz csomagból az első kettő, és megpillantom újra az otthonunkat. Mindig hiányzik, mert az otthon adta kényelmet és megszokást semmi nem pótolhatja. A második dolog pedig, amit legjobban szeretek, hogy miután feltornyoztuk az utimotyót az előszobában, sétálok egy kört a kertben. Mindegy, hogy két napra megyünk el, vagy többre, a kert megváltozik. Mindig meglep ez a változás, és nagyon szeretem látni, hogy fejlődik, alakul a kis virágbirodalmunk a távollétünkben is. Jólesik újra rácsodálkozni és mire elkezdeném hiányolni a színeket, amiket itt hagytunk, már kezdhetek is örülni az új virágok bomlásának. 
Ezek a tavaszi virágos képek még itt várakoztak a gépemen. Jó egy kicsit visszanézegetni őket. 
Esetünkben ezeket a lilákat és kékeket többségében már rózsaszín árnyalatok váltották fel azóta az ágyásokban. Kinyíltak a rózsáink, sokat erősödtek az egynyáriak a cserepekben. 
Róluk majd később. :) 
Először tehát a szívemnek kedves kékek-lilák. :) 














2018. május 21., hétfő

Újra itthon / At Home again



Jaj nekem, hol kezdjem? :)
Hazajöttünk. 
Hosszú képes beszámolót nézegetnétek szívesebben, vagy rövidet? :)

Kocsival 4400 km, 11 nap, ebből 1300 km Angliában. Kentben, Sussex-ben és Londonban.

Imádtuk, élveztük minden pillanatát, minden perc és minden megtett kilométer hozta a várt hatást, a régi érzést és a vizuális élményt, ami annyira hiányzott nekünk! 
Ha magamhoz tértem, lassacskán töltögetem majd az útinaplót erről a fantasztikus évfordulós utazásról.