2017. december 13., szerda

Advent Székesfehérváron



Ugye a sok munka, készülődés és tennivaló közepette ti is szoktatok időt szakítani az adventi vásárokra? Mi mindegyiket szeretjük, ha világos van azért, ha kigyúlnak a fények a sötétben, akkor azért. Ki nem hagynánk a budapesti zsúfolt forgatagot, a parkolóházakban való forgolódással és a bódék közötti komótos csoszogással együtt. :) 
De a kényelmes, pihentető sétákat is szeretjük a kisebb városok meghitt zegzugaiban, a hangulatos vidéki főutcák és főterek illataival és díszeivel. Nem beszélve a séták végén elfogyasztott forró csokiról egy jó meleg cukrászdában. 
Múlt vasárnap Székesfehérvárra kirándultunk.
























2017. december 12., kedd

Zene / Music



Óóó, a Zeneakadémia....régvolt ifjúkorom egyik legmeghatározóbb helyszíne.  
Mennyi koncertet ültem itt végig, meg sem tudnám számolni. Estéről-estére ott kuporogtam magánénekes diákként a kakasülőn, ahová rendszeresen be tudtuk vackolni magunkat a zeneművészetis diákigazolványunkkal.
Sosem feledem a Király utcai szelek emlékét, amint szárnyaló kedvvel és feltöltött lélekkel léptem ki a koncertek után a kapun, elégedetten szippantottam bele a hideg estébe és igyekeztem a villamosmegállóba, majd vissza a kollégiumba. Nem nagyon kellett sietni, a sok esti kimaradás miatt tele voltam fegyelmikkel így is, messze túlléptem a kolesz szabályzata által előírt eltávot, és mindig túl későn értem vissza.
Persze nem csak a Zeneakadémia volt a ludas, gyakran lógtunk be esténként az Erkel színházba titkos utakon, vagy az Operába a művészbejárón át. A sorok között a földön, vagy a sarokban ültük végig az előadásokat.
Aztán a kollégiumi lógások számába és az igazgatónő idegeibe bekavart egy szimpatikus fiatalember is, nevezzük ma már Papának. 
Ne szépítsük, végül is csak kirúgtak a koleszból, de azok a Zeneakadémiai koncertek.......
Ma már máshogy van, és máshogy jó. Kevesebbet megyek, átalakult az életem, már nem egyedül lógok a világban, nem tehetem mindig azt, amihez épp kedvem van. 
De visszaviszem a gyerekeimet, amikor csak tudom, az idei adventi szezont is itt kezdtük a családdal az Óbudai Danubia Zenekar Klasszikus Karácsony koncertjén.

Mondjuk Albi már alapból odavan a gyönyörű épületekért és az ilyen fantasztikus belső terekért, de most a zene is nagyon megrendítette. 
Boldogan nyugtáztam, hogy mennyire ismerős az a sóhaj, amivel kilépett a koncert után az utcára és szippantott bele a hideg szélbe.