Ez is eljött. Megnőtt a kicsi lány. Úgy repülnek az évek, hogy az ember csak lohol az idővel, és igyekszik szépséggel, szeretettel, játékkal, a jóság és az értékek megmutatásával, humorral és hasznos útravalóval kitölteni a szülinapok közötti száguldó éveket. Vidám, cserfes, mosolygós, gyors lábú, határozott, vagány kislányt engedünk iskolába szeptemberben.
De előbb még dolgunk volt, előttünk állt a nyár központi eleme, amire a legjobban vártunk: a szülinap. :)
A időjárás cselesnek ígérkezett, így az előkészületnél, az eszközök, játékok, kézműves asztal elhelyezésénél számítani kellett arra, hogy bármi jöhet. Nem tudtam a fűre teríteni. Ilyenkor áldom Papa ügyes kezét a fedett teraszért, ami ráadásul teljesen szélvédett. Míg a kert meghajolt egy-egy nagyobb széllökés miatt, a teraszon még csak meg sem rebbentek a papír szívószálak. :)
Akik ismerik, követik a blogot, tudják, hogy nálunk mindig előtérben vannak a hagyományos értékek mentén megvalósított ünnepek, amiknek színben, formában, tematikában nem sajnálom megadni a módját. Nem volt ez másként most sem. Alízzal egyeztetve egy Hercegnőbált találtunk ki, erről írok még. Magát a témát nem erőltettük túl, a színekkel és egy kis dekorációval, házi finomságokkal igyekeztem hozni a klasszikus zsúr hangulatot, ami így beszorítva a kerti konyhába persze kicsit eklektikus lett, de imádtuk. A tányérokon látható koronákat készítette ő a barátnőinek, sima papírpohárból, hogy legyen valami egyforma minden kislánynak. Volt egy kis különlegessége is a murinak, erről majd később. Előbb jöjjenek a vendégvárás képei.
