A hétvégén lezajlottak a várva várt Kertnézőben látogatások nálunk.
Szombaton és vasárnap délelőtt nyitottuk ki a kapunkat egy-egy csoport előtt.
Bízom benne, hogy a vendégeinkben is olyan kellemes élmények maradtak, mint bennünk. A gyerekek is és mi is nagyon jól éreztük magunkat.
Hoztam néhány képet arról, milyen is nálunk idén júniusban.
Sorházi kertről lévén szó, az oldalkert járdáján jutunk a hátsó részbe, ahol aztán kinyílik a tér:
Rozoga szék a konyhakertben. Amíg áll, marad. :)
A kicsi zöldséges ágyásaink.
A kinti zuhanyzó.
Terasz. A függönyöket régi ágyneműkből varrtam.
A "külső terasz". Tavasszal és ősszel napágyas pihenőhelyként szolgál, nagy melegben pedig itt állítjuk fel a medencét. Azóta már áll. :)
Tárolószekrényeim a teraszon. Stílusban a kinti konyhához igazítva.
A szerszámos szekrény, szintén a konyhába illesztve.
A kis tó a terasz mellett. A törzses fácska nagy talány, még senki nem tudta megfejteni, milyen fa. Róla már akkor sem derült ki, mikor hazahoztam, mert ahogy a kertünk szinte mindegyik (!) növénye, ő is "Mentsetek meg!" növény. Ez sokszor azt jelenti, hogy se címke, se felirat.
A fa burkolat mögött a vízgyűjtő hordó. Ahogy mindig, most is szó esett arról, mi hogyan gyűjtjük a vizet a háztetőről. Ideális esetben csaknem 2500 liter vizünk van. Egyik hordó sem látszik, és sokkal jobb az esővíz a növényeknek. Öntözőrendszerünk nincs, a kertet kézzel, locsolókannákkal öntözöm.
Az előkert. Benne nagy változás, hogy az idei tél nem csak a hátsó kertben okozott károkat, de a futtató mellé párban ültetett gyönyörű futórózsámat is tönkretette. A régebbi követőim talán emlékeznek rá, milyen meseszép volt. A jobb oldalon már látszik, hogy nem hagyja magát, egy száron, de újrakezdi. Csak azért nem bánom, hogy most ilyen csupasz, mert ha már így alakult, kicsit könnyebb lesz felépíteni a rózsaboltív helyére a rég tervezett "Teaházat". Így akkor most nem kell kimatekolni, hogy támasszuk alá az eddig nagy méretű és súlyú rózsát, míg kicseréljük alatta az építményt. Neki is látunk, mielőtt újra megerősödik a rózsa. Addig egy kis ideiglenes dekoráció díszíti ezt a sarkot.
A bicikli olyan sok éve áll már itt a konyhaablak alatt, hogy szerintem belegyökeresedett a járdába. :)
Garázsablak.
A terasz.
A vendégeket a végén apró ajándékkal engedtem haza, köszönetképpen, hogy megtiszteltek a látogatásukkal. Jöttek régi és új ismerősök. Értek meglepetések és nagy örömök is, mikor végre személyesen találkozhattam olyanokkal, akikkel már volt levélváltásunk az interneten.
Elutaztak hozzánk messziről is (a teljesség igénye nélkül) Debrecenből, Szegedről, Pécsről, Kecskemétről....nagyon megható érzés.
Természetesen idén elmaradhatatlan. :) Kóstoló a gyerekek díjnyertes sütijéből. :)
Pici vendéglátás, elsősorban hűsítőkkel a párás melegben.
Citromfüves ásványvíz, uborkás limonáde, és karamellés bodzaszörp.
Tavaly a vendégek az uborkás limonádé receptjét kérték leggyakrabban, így már előre készültem. Kézzel írott, vihető receptek. :)
Mindkét napon kis asztalka jelezte a célállomást a nyitott kapuban az utcán.
A második nap az időjárás majdnem megtréfált bennünket, vasárnap hajnali négykor viharra ébredtünk, de aztán a kapunyitásra elállt az eső. A Kertnézőben programjai érthető és praktikus okokból kevésbé jó időjárás esetén sem maradnak el. A létszámot is úgy találtuk ki, hogy szükség esetén mennyi vendéget tudok leültetni a fedett teraszon.
Érkezés után mindenki szabadon nézelődhetett, gyűjthette az esetleges kérdéseit. Amikor mind együtt voltunk, összehívtam a vendégeket a teraszra egy beszélgetés erejéig, ahol a férjem és én is elmondtuk, amit érdekesnek, vagy fontosnak tartunk, majd ismét séta következett kertben.
A mi kertünk gyerekbarát kert. Voltak kis vendégeink is.
Búcsúzkodás. Idén is nagyszerű, nyitott, vidám csoportok jöttek össze, mi igazán jól éreztük magunkat a társaságukban. Nagyon izgalmas dolog hasonló érdeklődésű emberekkel megismerkedni, beszélgetni olyan dolgokról, amik mindannyiunkat érdekelnek, érintenek.
Nézzétek ezt a bájos ajándékot. Mit is mondhatnék...Benne volt a készítőjének szíve-lelke.
Volt olyan is,aki kézimunkakönyvekkel gondolt rám, és imádnivaló poháralátétek is érkeztek , majd meg is mutatom őket használat közben. Mondtam is, hogy ejnye-ejnye, nem kellett volna, de blogos "ismeretség" miatt voltak, akik rosszalkodtak és ajándékot hoztak. :))
Végül egy búcsú-kép az elcsendesedett kertből, a vendégek távozása után.
Egy nagyon kedves olvasóm, Judit keze munkája, aki erre az alkalomra ezzel a keresztszemes képpel lepett meg.
Nagyon köszönöm minden látogatónknak a kedvességet, érdeklődést, és a felemelő perceket.
És köszönöm a Kertnézőben program szervezőinek a bizalmat!
Éppen negyed év múlva, egy új évszakban is megnyitjuk a kapukat, szeretettel várjuk a kertbarát érdeklődőket szeptermber 24-én délelőtt. Jelntkezzetek bátran, ha kedvet kaptatok meglátogatni bennünket!
