Ahogy arról már meséltem nektek, a kertünkre többek között azért vagyok büszke, mert nagyon sok úgynevezett "Mentsetek meg!" növény található benne, amikről a kertészetek már lemondtak, de nálunk újra életre keltek. Kisebb és nagyobb növények is kerültek így haza hozzánk, mint pl. idén tavasszal ez a rózsafácska. Nagyon ágrólszakadt állapotban volt, de nem tudtam otthagyni, örültem, hogy én menthetem meg. Nem lehetett tudni, milyen lesz, volt ugyan rajta egy fecni, de gyanítható volt, hogy ilyen rózsa nem létezik. :)
Kicsit megmetszettem, a lehető legnagyobb edényünkbe ültettem és vártam.
Az utazás előtt rajtam maradt egy tízes pakk sötét ciklámen petúnia, amit nem szerettem volna a kicsi, bolti edényekben hagyni, hát körbeültettem vele a rózsát. Lesz, ami lesz alapon bizakodtam, hogy jól fognak mutatni együtt, ha a rózsa mondjuk fehér, vagy valamilyen rózsaszín, mályva árnyalatú vagy akár sárga virágokat hoz.
És mikor hazaértünk, így találtam. JÁÁÁÁÁJ. :)))
Maga a rózsa nagyon szép, kissé csüngő, csokros, enyhén illatos piros virágokat hozott és a korona is szépen kikupálódott. De ezt a két színt, a pirosat és ezt a mély cikláment egyszerűen nem tudtam együtt elviselni. :)
Így hát maradt az átültetés. Ha kockáztatunk, ez néha benne van a pakliban. :)
Pirossal erezett rózsaszínű és fehér társakat kapott. Nemsokára az új petúniák is szépen összenőnek egy finomabb színű koszorúvá a törzs körül. Jól gondolom, hogy a csere után csinosabb lett, ugye?
