Az étkezőnket nagyon nehéz fotózni. Mindenféle sorscsapás érte az elmúlt években, ki lehet dobni a szőnyeget, a tapétát szögek tartják a falon, a sorozatos beázások miatt elkerülhetetlen a festés, és új padló is kell majd. Ablakpárkányt és az ajtónyílásba egy speciális takaró burkolatot kell csinálnunk, mert ez egy hozzáépítés a házhoz, eredetileg terasz volt. Ez az egyetlen helyiség, ahol a legnagyobb, térdig érő ablak található. De a gondos megrendelésünk ellenére ezt az ablakot is cserélni, vagy menteni kellene. Hát majd mentjük. :) Mindezeket ki kell hagyni a fotóból, hát ezért nehéz. Elég kicsi, alig tudjuk körbejárni az asztalt, de ez a helyiség mindenki kedvence. Kuckóssága miatt jól díszíthető, az évszakonként változó öltözete mellett ez a központi csatatér is a lakásban. Itt eszünk, dolgozunk, olvasunk, újságozunk, játszunk, madarakat lesünk, rajzolunk, eddig itt varrtam. A gyerekek is valahogy ösztönösen idehordják mindenüket. :)
Mivel ez a lakás szíve, itt a legszomorúbb a látvány a karácsonyi díszítés lebontása után. Egy hete még meleg, bordó és más klasszikus ünnepi színekben pompázott, de ideje volt váltani. A szokásos januári színekre. Nagyon szeretem ilyenkor ezt a téli-kék hangulatot.
Ez most amolyan télből tavaszba átmenő hangulat.
Albi egyik karácsonyi mécsestartója is ott van még, kékítve :)
A listás füzeteim. :) És egyéb limlomok. :)
Kint...
Remélem, az idén lesz lehetőségünk, hogy teljesen felújítsuk az étkezőt. Addig is szeretjük így tovább, nemsokára itt a rózsaszín húsvét és a pasztell színek. :) Már azt is várom!
