Naplemente / Sunset

Nekünk nincs saját bodzabokrunk, ahhoz túl kicsi a kertünk.

De a bodzagyűjtögetés mindig kellemes elfoglaltság számomra, már csak azért is, mert kicsit kimozdulhatok egyedül. :)

Általában hétköznap estefelé megyek, egyszerre csak a szükséges kisebb mennyiségért.

 Megvárom, míg Papa hazaér, beugrom a kocsijába, és uzsgyi. :) 

Átautózom a faluhatáron és kint a széles mezők mellett szedem csendes, tiszta helyről a virágokat. Igen, kocsival megyek, mert így több időm van odakint és szinte észre sem veszik a népek, hogy eltűntem, már itthon is vagyok. :)

Szeretek falun élni, többek között ezért is. Mert itt vannak egy karnyújtásnyira a végtelen gabonatáblák, a szőlősorok, jó egy kicsit csendben lenni, kiállni az esti szélbe és élvezni a naplementét, kiszakadni a hétköznapi nyüzsgésből, ha csak negyedórára is.

Eper bodzavirággal / Strawberry with Elderflower

No, ez is egy olyan lekvár lesz majd a hóeséses téli napokon, amit ha felbontunk a kandalló mellett, kiömlik belőle minden, ami a májusra emlékeztet. Mintha egy olyan fura reklám lenne, amiben kirepül az üvegből mindaz, amit el kellene képzelnünk, hogy belezártak. :)

 Finoman szimatolom majd az üveg felett a levegőt és nem csak a zamatos eper illatát érzem majd, hanem a bodzabokrokét a meleg szélben, de még annak is visszahozza  az emlékét, ami nincs is benne. A pünkösdi rózsákat, amik akkor illatoztak, mikor főztem és a pipacsok látványát a határból, ahonnan a bodzatányérokat hoztam.

Igazi tavaszi lekvár, és nagyon finom, még gyorsan el lehet készíteni, amíg virágzik a bodza!

2,6 kg eper

1 kg cukor

2 nagyobb lédús citrom kifacsart leve

18-20 bodzavirág tányér

2 csomag Dr Oetker 2:1 Dszemfix

A virágokat autómentes helyről gyűjtöm, ilyenkor tavasszal mindig van is a kocsimban metszőolló Most volt az anyósülésen egy tiszta tálca is, micsoda szerencse. :) Erre tudtam gyűjteni a bodzatányérokat. 

Az epret megmosom, de nem darabolom, egészben mennek a lábasba és ott töröm össze botmixerrel. Így sokkal gyorsabb és szebb.

Beleszórom a cukrot és a Dzsemfixet.

A virágokat előzőleg lecsipkedem egy lapostányérra, lehetőleg az apró szárak nélkül. Ez is megy a lábasba a citromlével együtt.

Összerottyantom, kb. 2 percig forralom, üvegekbe töltöm, fejreállítom, és rendszeresen fejreállítva felejtem. :)

De úgyis szép ruhát kapnak, akkor legkésőbb visszafordulnak. És mehetnek a polcra.

Virágaim / My Flowers

A mai csokrunk. :)

Ritkán teszek egy csokorba sárga és rózsaszín virágokat, de most szerettem volna, ha a házban is érezzük, ahogy egymásba bújnak ezek az illatok. 

Az egyébként szokatlan színpárosítás egyértelműen ebbe a régi kis Willeroy & Boch porcelán kannába kívánkozott.
Így máris teljes az összhang. Az illat pedig...leírhatatlan.

A konyha ma / The Kitchen Today

Lassacskán. :)

De már határozottan közelebb a végéhez, mint az elejéhez. :)

Az óra / The Clock

Van egy úgynevezett kandallóóránk, ami már régen nem jár.

Vele is megállt az idő, mivel egy több, mint 20 évvel ezelőtti időpont van rajta beállítva.

Egészen pontosan az a perc, mikor a férjem és én találkoztunk és elkezdődött az utazás. :)

Mindig valamelyik könyvespolcunkon lakott, jött velünk házról-házra az idők folyamán. 

Sokminden változott körülöttünk a két évtized alatt, és most úgy alakult, hogy az óra ezzel a sötétbarna színével sehogy sem illene már a nappalinkba.

Elhatároztam, hogy lefestem. Egy bátor, mégis finom lenkék árnyalatra fogom pingálni. 

De csak a színe változik. :)

Smarni

Ma pedig elfogyasztottuk életünk első olyan ebédjét, amire a gyerekeink hívtak meg bennünket. :)

A mi kis sütiversenyes győzteseink egyik díja egy utalvány volt a Telkiben található Smarni Gasztroműhelybe, melynek vezetője és séfje külön dícséretben részesítette a gyerekeket a munkájukért.

Így ma nem főztem, és jólesett egy kicsit kimozdulni, nem beszélve arról, hogy egy csodálatos vasárnapi ebédben volt részünk.

Halász István sváb felmenőkkel rendelkező, környékbeli kötődésű tulajdonos fontosnak tartja a helyi termelők áruinak felhasználását igényes konyhájában. 

Magas rangú szakmai múltja és tapasztalata különleges ízeket varázsol az asztalra. 

Nem beszélve a nagymamájától örökölt családi recept alapján készült smarniról...mert az valami fenséges! 

Ha bármikor kirándulást terveznétek a zsámbéki medencébe, próbáljátok ki ezt a kisvendéglőt! 

A sütiverseny / The Cookie Contest

Nagy fesztivál volt a falunkban a hétvégén. Számos nívós és színes program mellett a szervezők arra is kiemelten ügyeltek, a hogy a rengeteg nép idén se maradjon gasztronómiai élmények nélkül. :)

Sütisütő versenyt is hirdettek, amin a mi gyerekeink is elindultak a 10 éven aluliak kategóriájában.

Igazi kihívás volt ez most nekünk, mivel ugye konyha (és igen, még mindig víz, pult, alapvető kényelem) híján nehézkes volt megoldanunk a dolgot.

De nem ijedtünk meg, megkerestük a padlón a sütőt a sok doboz között, feltettük egy asztalra, bedugtuk a konnektorba és sütöttünk. :)

Mindent a gyerekek csináltak, mértek, öntöttek, kevertek, Albi számolt, és a saját vekkerén figyelte az időt. Csak a sütőhöz nem nyúlhattak, a többi mind az ő kezük munkája volt.

A kókuszos sütinket nem is olyan régen mutattam itt az oldalon, de mivel ezzel indultak a gyerekek, talán nem bánjátok, ha újra felelevenítjük, hogyan is készült pontosan. 

A verseny okán végre tisztességes nevet is adtunk ennek a finomságnak: 

Csokicseppes kókuszdombok

Szombat délután izgatottan toporogtunk a nagyszínpad előtt az eredményhirdetésen, és végtelenül büszkék voltunk rájuk, mikor a szakmai zsűri felolvasta a nevüket. 

Ők lettek a gyermek kategória 1. helyezettjei.

A szervezők mindennek megadták a módját, figyelmes, és hasznos díjakat kaptak a gyerekek, és mindennek nagyon örültek!

A vásári forgatagban még én is vettem nekik emlékbe egy-egy fakanalat, biztosan sokat fognak majd ezekkel is dolgozni az új konyhánkban.

A fótókhoz ma egy újabb adag kókuszdombot sütöttünk, amivel Albert majd az osztálytársakat lepi meg holnap, mert természetesen a serleg már be van pakolva az iskolatáskába mutogatás céljából :D 

Hozzávalók kb 45-50 darabhoz

4 tojás

25-30 dkg porcukor

16 dkg margarin

40 dkg kókuszreszelék

2 ek liszt

10 dkg csokicsepp

A tojásokat és a porcukrot géppel alaposan kikeverjük majd hozzáadjuk az olvasztott margarint.

Ehhez jöhet a liszttel elkevert kókuszreszelék. Fakanállal jól összedolgozzuk.

Az utolsó keveréseknél beleszórjuk a csokicseppeket is. 

Teáskanállal sütőpapíros tesire kupacoljuk őket, ha szabályos kerek dombocskákat szeretnénk, akkor a kezünkkel is megformázzuk kissé.

Előmelegített sütőben 150 fokon kb. 15-20 perc alatt megsütjük

Nem kell nagyon megbarnulnia.

Fémdobozban sokáig eláll(na). 

Hírek a kamrából / News from the Pantry

Ma felkerült az akasztóra az első szárítani való fűszer a kertünkből.

Tárkonycsokrokat kötöttem. Szeretem a frissen vágott szálak illatát, és bár leginkább frissen használom a konyhában, szívesen szárítom dekorálás céljából és tartósítom is szárítással. Egy kis tövet ültettem pár éve a bontott téglából épült fűszerkertembe, ami mára bőven ellát bennünket.