No, ez már eső...vagy inkább felhőszakadás. A jó kertésznek, aki együtt él a természet szeszélyeivel, tudatosan meg kell tanulnia elégedettnek lenni. Annak örülni, ami van. A pár hete még sóvárogtunk az eső után, de akárhogy is, a növények élni akarnak, és fene gondolta, hogy ilyen szép lesz végül a szomjazó kert. Ma este a vacsoraidő azzal telt, eléri-e a bejárati ajtó köszöbét a víz, amit nem tud elnyelni a föld. De előbb-utóbb minden csepp elszivárog és kisebb veszteségek után meghálálják majd a növények a kiadós égi öntözést.
Nem beszélve az utolsó képen látható szivárványról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése