Lila, kék, rózsaszín, ezekben a színekben elmerülve érzem igazán, hogy otthon vagyok.
Megnyugtat, és hozzátartoznak a hétköznapok apró örömeihez az újabb és újabb virágfejek, ahogy innen- onnan előkukucskálnak az ágyásokból.
A növények alapvetően élni akarnak, erre ez a mostani aszályos tavasz is jó bizonyíték.
Komolytalankodok itt a vízcsapról való locsolással, míg várjuk az áztató esőt, de persze messze nem ér annyit. Pedig egyébként csak elvétve slagozom a kertet. Úgy vélem, a nagyobb, többéves növényeknek meg kell küzdeniük magukért egy már beállt kertben, a friss ültetéseket, konyhakertet, és a cserepes virágokat öntözöm csak kézzel locsolókannával.
Mondjuk, ha lenne popója a növényeknek, akkor az most befagyna.
Tegnap este még ott balettoztam a veteményesben a friss ültetések és a paradicsomkarók között fátyolfólia bugyogókat gyártva az érzékeny palántáknak.
Megy az összefogás, működik az egymásért való lét a kert és közöttünk. Megteszem én is, amire szüksége van és a kert is napról-napra biztat, hogy érdemes csinálni.
Most éppen kéken, lilán, rózsaszínűen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése