Tavaly sok finom zöldséget adott a konyhakert, de a négy gyönyörű futtató, amit papa készített épp, hogy csak elég volt. Fontosnak tartom a felfelé való építkezést a veteményesben is, főleg, ha ilyen kis területen kell megtermelni a finomságokat a családnak. Újabb fa obeliszk már nem férne el, és sok is lenne a jóból, de egy légiesen karcsú, erős, a többieknél magasabb állványt még szükségesnek álmodtam ide.
Így esett a választás erre az aldis fém rózsafuttatóra. Kicsit későn kapcsoltam, így jól megdolgoztatott az ügy, hogy szerezzek még egyet, alaposan utána kellett járni. Mindenképpen fehéret kerestem, mert ez így még beleszuszakolható a konyhakert stílusába és nem hozza a mediterrán hatást, amit nagyon szerettem volna elkerülni. Meglátjuk, mennyire lesz állandó eleme a veteményesnek, de a főszezonban jó szolgálatot fog tenni és, ha nagyon megszeretem, télen is maradhat.
Egyelőre úgy néz ki a kiskert, mint egy karó, vessző, bot, és állványerdő a csupaszkás föld felett, de ha benövi a sok zöldség, már igen csinos lesz, remélem.
A rózsafuttató a bejárattal szembe került, onnan nézve pontosan a középső téglaoszlop mögött áll és a boltív gyönyörűen keretbe foglalja a kerítésnél növő angol rózsát a levendulákkal.
Idén magasra növő paradicsom fog rá futni, amennyiben megfelelően volt feliratozva a palánta, amit vettem :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése