Sütés / Baking

Kíváncsi lennék, ki-hogy áll mára a kenyér üggyel.

Mostanra mindenkinél kialakult már a rutin, gondolom. Láthattuk a neten, a fél országnak megvolt az első saját kenyér, de követték-e újabbak?

Eddig is rendszeresen sütöttetek? Vagy most tanultatok bele?

Boltit vásároltok továbbra is, vagy át tudtatok állni teljesen a házira? Élvezitek a tésztával való bíbelődést, vagy legszívesebben kivágnátok néha az ablakon? :D

Én a magam részéről nem voltam egy elhivatott kenyérsütő asszonyság, viszont amióta itthon maradtak a gyerekek, egyszer sem voltunk bevásárolni a megszokott módon, vagyis leginkább sehogy.

Igyekszem változatosan sütni a pékárut, Kisebb méretű kenyereket, bucikat, zsemléket, kalácsokat készítek, inkább gyakrabban.

Volt több szuperjónak titulált kenyerem, a " mától kezdve lehet ilyen minden nap" kategória, a család szerint. Aztán volt olyan cipócska, amit ugyan mindenki szó nélkül megevett, de szerintem még a "fúbazz"....besorolás is kegyelem volt neki. :D :D

A különböző teljes kiőrlésű és barna lisztek beszerzése gondot okoz, de a család végülis nem bánja, én meg elevezgetek amúgy is kevesebb kenyérrel. Vannak napok, mikor nem is eszem egyáltalán ilyesmit, máskor sem.

Az itthonlétben határozottan az az érzésem, hogy mindenki többet eszik, mint szokott. De legalább kevesebbet is mozog. :D

Nos, én mindig jóban voltam a konyhával, de azért néha szoktam álmodozni az ebéd egyéb praktikus megoldásairól, aminek elkészítéséhez nekem nincs közöm. :D De egy nap alatt kialszom a téveszméket, és odaállok megint. Újra, meg újra, minden nap.

Többször előfordult, hogy mikor reggel lefolytam a lépcsőn a nem túl magas vérnyomásommal, első kézmozdulatom a kötény felvétele volt, aztán pár perc kóma után rájöttem, hogy nem jó, hisz még pizsamában vagyok :D

Hát így valahogy....

Kiflit pl. nem szoktam sütni. Mire elhatároztam ezt a mait, addigra elfelejtettem kivenni a friss élesztőt a fagyasztóból, de szárítottal is nagyon jó lett.

Változás / Change

A tegnapi hidegfrontban valahogy nem volt kedvem kint tölteni az időt, így nagy meglepetések értek mára. Csodás, hogy mennyit változik a kert ebben az időszakban akár két nap alatt is.

Ma a klemátiszok felkötözésével ügyködtem, felér egy kiadós kézimunkázással, mire a puha madzagomat a nagy zsebemből adagolva végzek a finom kis munkával a 18 futtatón.

Érdekes módon idén nem a 'Montana' klemátisz kezdte a virágzást, beelőzte az első fotón látható 'Kakio' iszalag. Egy pillanat alatt pattantak ki a bimbói, ez bizony már belebbenti az kertész lelkébe a nyár hangulatát.

Ma levágtam az elszáradt nárciszok, tulipánok nagy részét is, most már csak hagyni kell őket, hogy a levelek elszáradjanak, az erő visszahúzódjon a hagymákba. Ügyeljetek rá, hogy a leveleket akkor se vágjátok még vissza, ha esetleg kusza képet mutatnak, hagyni kell teljesen elfogyni őket.

Nem könnyű elköszönni tőlük, de helyettük már sorra nyílnak a szépségek, virágzási rendben, ahogy az elrendeltetett.

Ma tehát az alábbi új virágokkal köszöntött a kert.

Szárazság / Drought

Nincs az a kilocsolt vízmennyiség, ami most elég lenne a kertnek. És az a ritka helyzet áll fenn, hogy az esővíz gyűjtő hordóink is üresek. Így kénytelen vagyok az ország egyik legkeményebb csapvizével öntözni a kertet, sajnos ennek nem örülök, szeretném elkerülni, amikor csak lehet.

A rigók persze nagyon örülnek az locsolásnak. Alig várják esténként, hogy a  nedves talajon vacsorázhassanak. 

Nálatok mikor esett utoljára hasznosítható mennyiségű eső?

Kertlátogatás helyett / In the absence of the open garden

Ma tartottuk volna az idei első kertlátogatást. Igaz,  hogy a személyes találkozásokra várni kell, de a tulipánok, és a virágzó díszfák mit sem törődnek a mostani helyzettel. Minden nyílik, virágzik, illatozik a maga rendje szerint, a tavasz csak úgy hömpölyög előre, a szépségek kibontakozása, amiben a természet most megmutatja magát, megállíthatatlan.

Valós séta helyett jöjjön pár vidám, színes pillanatkép a mai kertből.