Hallstatt

Egészen különleges érzés keríti hatalmába az embert, ha ebben a faluban sétál. Persze a csodás élményhez hozzájárult az a mesebeli őszi hangulat, amiben épp részünk volt, mikor ott jártunk. Amit a vízre és a környező hegyekre ülő felhőknek és a párafoltok között is gyönyörű színek keverékének köszönhettünk. A falunak tulajdonképpen egy utcája van, a meredek hegyoldalban egymás fölött sorakozó házakhoz lépcsőkön, kanyargós ösvényeken, zegzugos járdákon juthatunk fel, ha megtaláljuk az utat, mert a legtöbb, fecskefészekként egymáson tornyosuló házhoz csak magán lépcső vezet. Elgondolkodik az ember, hogy kezdődhetett itt az építkezés egykor. Az emberi lelemény persze remek építészeti megoldásokat mutat itt is, akárcsak a hasonló fekvésű mediterrán falvaknál, vagy a sűrűn beépített, meredek angol kis falvak esetében is. Hallstatt persze nagyon osztrák, nagyon letisztult és rendezett. Az állomás a tó túlpartján található, a faluba vonattal érkezőket kishajó hozza-viszi a vízen. Imádtam az apró kerteket, a mini, alátámasztott terasz-megoldásokat, a szélfogókban kialakított kis kiülőket, amik gyönyörű kilátás felett sorakoznak. És persze a kedvenceim, a háztetők kémlelésével is szívesen elidőztem. Nagyon jó ötlet volt itt megállni pár órára hazafelé jövet az őszi szünetről.