Mikor ma reggel kinyitottam a bejárati ajtót, megsimogatta a szívemet a látvány. A tűző nap okozta éles kontrasztokban annyira üde és színes volt az egész, egy igazi vidám nyári kép. Ilyen lett június végére az előkerti veteményeskert. Már kiszedtem a borsót, és sok hagymát is elfogyasztottunk már, bekerültek a másodvetések, cékla, salátafélék, lila hagyma és a retek. Növögetnek a sárga cukkini termései, minden este megvizsgáljuk, hogy áll a paprika és a paradicsom. A kis melegházban gyökereztetett muskátlik is majdnem mind virágoznak már. A krumplileveshez ma innen szedtem ízesítésképpen a zellerleveleket, és innen fűszereztem frissen az ebédünket. Kerekednek a bébirépák, és pótlásra kerültek a hiányos bársonyvirág sorok a zöldségek között, amik egy hívatlan kutyatámadásnak estek áldozatul. Kisebb árvizet is kaptunk pár napja, de minden felállt, él, és igyekszik a legszebb oldalát mutatni. Ha minden jól alakul, akkor életemben először lesz saját termesztésű fokhagymám. De legjobban a virágokat szeretem így együtt a termést adó ágyásokkal. Itt a konyhakertben szabadjára engedtem a színeket, hadd vibráljanak. A férjem maga festette és állította össze az új léckerítésünket itt az utcafronton, ettől számomra még értékesebb, és nagyon szépen kiemeli az összképet. Nem akarom elkiabálni, de egyelőre úgy néz ki, csigamentes a kis veteményeskert. Feltételezem, ennek az az oka, hogy minden ágyás minden oldalról széles kavics ösvénnyel van körülvéve. Remélem, továbbra is elkerülik a csigák az éles kövecskéket. Szinte hetente változik a kép, ez a kiskert nagyon sok örömet ad látványban és ízek tekintetében is.
.
