Citromos-tejfölös piskóta / Sponge Cake with Lemon and Sour Cream

Ezt az üde, finom piskótát nagyon szereti a családom, akár meg is lehet tölteni, ezért néha tortaalapnak sütöm. De önmagában is igazán ízletes, a vékony, ropogós külső rétegével, és rugalmas, puha belsejével reggelire vagy tea, kávé mellé tökéletes.  Kalács helyett is viszonylag gyakran sütöm. Remekül illik citromos, vagy savanykás ízvilágú lekvárokhoz, mi most egy bodzavirágos almalekvárt bontottunk hozzá, hát mit mondjak, nagy kár, hogy ízélményt nem tudok átadni az oldalon keresztül. 

3 kis tojás

200 gr cukor, ez lehet kristálycukor, vagy fele arányban nádcukor

pici só

1 jó nagy vagy 2 kisebb citrom héja és leve

200 gr tejföl

120 gr natúr joghurt

130 ml olívaolaj

300 gr finomliszt

1 csomag sütőpor (12-15 gr)

vaj a forma kikenéséhez

porcukor  a szóráshoz

A tojásokat alaposan kikeverjük a cukorral és a sóval.

Mehet bele a citrom leve és héja, a tejföl, joghurt, majd folyamatos keverés mellett hozzáadjuk az olajat.

Végül keverjük ki simára a sütőporra elkevert liszttel.

Öntsük kivajazott formába.

Előmelegített sütőben kb. 170 fokon úgy 55 percig sül, de tűpróbával ellenőrizni kell!

Ha elkészült kicsit hagyjuk hűlni, majd tálra borítjuk. A végén meghinthetjük porcukorral. 

Golden Harmony

Aztán tudjátok, milyen sokat csacsogok arról, hogy számomra fontos az ünnep békéje, és a lehető legnyugalmasabb készülődés. :)

Sosem hagyok semmilyen fontos előkészületet a végére, az utolsó hetekben már soha nem rohangálok a dolgok után. Szeretném, hogy karácsony közeledtével jusson idő örömmel sütni, főzni, dekorálni, olvasni, vásárokba járni, tartalmasan tölteni az időt a gyerekekkel. Élvezni a fényeket és illatokat, a jó zenét és a várakozás örömét. Hátradőlni esténként egy jó magazinnal. 

Ha ti is így vagytok vele, jó szívvel ajánlom a Golden Harmony lakberendezési magazint lapozgatásra, amiben pár téli ötlet erejéig ismét találkozhattok az én munkáimmal is.

Novemberi reggelek / November Morning

Nem is tudom már, mikor volt havas novemberünk. No, nem sürgetni szeretném  a dolgot, úgysem lehet, de mégis nehéz megszokni. Azt, hogy a héten még virágzott a levendulánk, néhány rózsánk. Hogy csodaszép zöld a fű a kertben. Ragyogó árvácskák között kopogtatják fel a cinkék a napraforgómagot. A rendszeres olvasóim talán még emlékeznek, hogy egyik évben színes, illatos virágokból készítettem az adventi asztaldíszünket a négy gyertyával...Természetes, hogy az emberben ilyenkor, ünnepvárás idején előtörnek a gyermekkori emlékek, amihez hozzátartozik az is, hogy kislánykoromban már karácsony előtt is többször ropogott a hó a talpunk alatt. Már a téli szünet előtt jégen csúszkálva gyalogoltunk haza a suliból, jégcsapot gyűjtögetve. Hogy a szünetet azért várta mindenki, mert az maga volt a végtelen, lábujjfagyasztó szánkózás. Vajon az én gyerekeimhez hóban jön a Mikulás? Mert hozzánk többször is sűrű hóesésben jött annak idején. De hozzájuk még egyszer sem! Nehéz megszokni....

Édességek / Sweets

Ezt a kedves kis süteményekkel teli emeletes kínálót hímeztem mostanában.

Már a karácsonyi készülődés jegyében készült, de azt hiszem, egész évben a konyhám dísze lesz majd.

Nagyon szeretem az Acufactum könyveket, eddig még nem csalódtam egyikben sem, amelyiket meg tudtam venni. 

Ha megadatik, hogy Ausztriában vagy Németországban járunk, nagy családi egyetértésben mindig egy könyvesboltban kezdünk érkezés után. :) Ott aztán mindenki elvonul a maga sarkába nézegetni. .)

Hogy biztosan meglegyen, amit szeretnék, már itthon ki szoktam választani a netről a vágyott könyvet, és megrendeljük előre az adott boltba, ami útba esik. 

Ez az édességes könyv különösen közel áll a szívemhez, de tavaly megvettem az adventi kiadványukat is, még abból is fogok dolgozni.

acufactum.de

Pettson és Findusz

Apropó, Pettson és Findusz....ti hogy álltok a Sven Nordqvist történetekkel? 

A kisfiam már egész kicsi kora óta kedveli a meséit, és ahogy nő és egyre jobban szeret rajzolni, még inkább elbűvöli az illusztrációk világa. 

A svéd író maga rajzolja a meséit, aprólékos, vicces, az ötletei kimeríthetetlenek, pedig "csak" egy öregember és macskája egyszerű vidéki életébe enged be minket. De olyan hangulatot teremt a szereplők megformálásával, és a körítéssel, hogy az ember legszívesebben beköltözne a svédországi kis piros házba. 

Néhány napja figyelem, hogyan kerülnek ki a Pettson rajzok Albert keze alól, ennek azért örülök különösen, mert tudom, hogy ez azt jelenti, őt is elérte az ünnepvárás hangulata, ilyenkor még a szokásosnál is több a mese, az összebújás, és ezek a történetek az eddigi meghitt telek hangulatát hozzák vissza az ő lelkében is. 

Olvassatok nagyon sokat a gyerekekkel! Bőségesen megtérül minden, amit erre fordítunk! :)

Az első hópihék / The first Snowflakes

Még mindig nem tudom megszokni, hogy ilyen hamar sötétedik. 

Pedig egy ideje már elkapott az ünnepváró hangulat. Hímeztem, kötöttem már karácsonyra, az ajándékokkal nagyon jól állok, összeálltak a színek, a képek, hogy mit, hogyan szeretnék majd decemberben.

Bent melegszünk a ropogó tűz mellett és élvezzük a csendes vasárnap délutánt. Papa barkácsol a konyhában, a háttérben zörög a karácsonyi Pettson és Findusz DVD, én pedig szabok a gyerekek lábánál a nappali padlóján. 

Egyszerű, de gyönyörű anyagot találtam, épp az idei karácsonyunk hangulatában. Bájos kis hópihékkel, és épp ezekben a színekben gondolkodom. 

A terítőt már megvarrtam belőle az étkezőasztalra és készül még egy-egy Mami-Alíz kötény a téli sütögetésekhez, a maradékok anyagból pedig adventi zsákocskák kerülnek majd a naptárba.

Ti hogy álltok? Aki szeret saját kézimunkákkal készülni, már tudja, hogy nincs is olyan sok idő hátra...:)

Rozsos-zabos házikenyér

A szünetben többek között sor került erre a finom, tartalmas kenyérre is, ami hétvégére került a vacsoraasztalra. 

Nem mindenki szereti a sűrűbb, gépben sült kenyereket, pedig nagyon sokféle változatban elkészíthetőek, finomak, izgalmasak, nálunk gyorsan elfogynak.

Van, hogy végig a kenyérsütő gép dolgozik, de van, hogy csak a tésztát készítem vele, és sütőben fejezem be a sütést, ahogy most is. 

Kicsit más formában már mutattam, de leírom újra, hogy ebben a változatban is meglegyen.

A hozzávalókat ebben sorrendben teszem a gépbe:

300 ml víz

75 ml olívaolaj

300 gr búzaliszt

100 gr teljes kiőrlésű rozsliszt

2 tk só

1 tk cukor

2 csomag Dr Oetker szárított élesztő

A tetejére: kevés zabpehely, durva szemű só

Nálunk tésztakészítő fokozaton kb. másfél óra, míg elkészül. Pár perc elteltével, mikor már kissé összeállt a tészta, beleszórok még 100 gr nagyobb szemű zabpelyhet. 

Mikor kész, óvatosan lisztezett deszkára borítom és vagy megformázom kissé kézzel és sütőpapíros tepsire teszem, vagy ilyen hosszúkás formába helyezem. 

Megkenem egy kis vízzel, a tetejét megszórom zabbal, és durva szemű sóval.

Előmelegített légkeveréses sütőben 160 fokon 25-30 perc alatt meg is sül.