Oldalak

2017. július 30., vasárnap

Salzburg - ahogy idén láttuk / Salzburg as seen this Summer



Van néhány dolog, ami állandó. Az épületek, kupolák, a vár és a háztetők színei, amit annyira szeretek. A kávéházak, cégérek, a folyó és a Mirabell. 
A Mozart emlékét őrző vicces és tiszteletteljes emlékek. Ez a város a látogatók áradata ellenére is mindig elegáns és ünnepélyes. Öröm nézni a hétköznapi sétájukra induló helyi nyugdíjasokat a hömpölygő turisták között. A város az övék, ebből nem engednek, nekik ez nem egy csoda, hanem az otthonuk. Állandó részei az utcaképnek és a kávéházaknak ezek a szépen felöltözött idősek.
Visszatérve mégis mindig másnak látjuk Salzburgot, mert mindig újabb részleteket lehet felfedezni, amitől folyamatosan változik, él, lüktet, csillog, zenél, ragyog. 
























Gyönyörű időben barátokkal - Zitáékkal és Kingáékkal - bejárni a várost igazán különleges élmény volt. 


Le a kalappal a gyerekek előtt is, Milán, Lizi, Zsiga, Albi, rengeteget gyalogoltatok! :)


2017. július 29., szombat

Hellbrunn - a vizes kastély / Hellbrunn - The Water Palace



Egyszer már jártunk itt, de muszáj volt visszatérni...
Ez a világon egyedülálló építménysorozat Salzburg városának déli részén áll, a hercegérsek megrendelésére 1615-ben készült el, és a kastélykertben kialakított 400 éves vízijátékok csaknem eredeti állapotukban maradtak fenn!! 
Nem csak, hogy működnek, de a mai napig tréfálják meg és ejtik ámulatba a látogatókat. 
A fröcskölést nem egyfolytában és nem összevissza kell elképzelni, minden irányítottan működik, így turnusokban, vezetéssel látogatható a park vizes része.
Lenyűgöző az egész....főleg, ha belegondol az ember, mióta működik! A mechanikus színház az apró figurákkal, melyek a víz munkájának segítségével folyamatos mozgásban végzik aktuális teendőiket.
A szobrok és vízköpők, a kő szarvasfej a falon, ami nem csak a szájából köpködi a vizet, hanem az agancsaiból is lespricceli az óvatlanokat. 
Ha bemegyünk egy ajtón száraz lábbal, nem biztos, hogy kifelé nem fogad bennünket vízfüggöny, amin nincs mese, át kell menni, ha ki szeretnénk jutni.
A vizes poénok még a figyelmesebbeket is kicselezik, de pont ezért nagyon jó az egész. 
Képzeljük magunk elé a négy évszázados képet, amint főúri méltóságok ülik körbe a díszesen faragott kőasztalt a kert egy pompás szegletében, cicomás és körülményesen felöltött ruháikban, várva a felszolgálást....felállniuk nem illik, míg az asztalfőn a hercegérsek nem mozdul....és egyszer csak alulról kapják a hidegzuhanyt a székekből, amelyek közül természetesen a hercegérseké szárazon marad. 
A kor ötletes és zseniális kivitelezései ezek, ilyesmi sehol máshol nem található. A kor versenyszelleme ihlette, amelyben a  tehetősebbek igyekeztek túlszárnyalni egymást abban a tekintetben is, hogy ki tud egyedibbet mutatni a vendégeinek, azon túl, hogy éppen a világ mely tájáról hozatott egzotikus növényeket, vagy berendezési tárgyakat.

A park a vizijátékos részen kívül még nagy területen bejárható, sőt kalapröptető sebességgel körbefutható, és ha nem lenne elég ennyi mozgás, akkor felkaptathatunk a szemközti dombra, ahonnan csodás kilátás nyílik a vidékre, a helyi áfonyaültetvényekre és a salzburgi várra. 

Aki egyszer arra jár, meleg nyári napokon ki ne hagyja a hellbrunni kastélyt. :)