Ma lányos napunk volt, a kisebbiknek itthon kellett maradnia. Láza nem volt, úgyhogy kicsit tettünk-vettünk, ilyenkor mindig csinálunk valamit kettesben, amit szeret. De most nem volt kedvem sütni-főzni, sajnáltam rá az időt. Inkább hoztunk a helyi pékségből mini sajtos kiflit. Néha túl értékesek a napok ahhoz, hogy a konyhában töltsük. Helyette olvastunk, és hemperegtünk a földön, és kiterítettük a földre a Papa által már összerakott új szekrények kartondobozait és telerajzoluk filctollakkal. Elmentünk az oviba az ebédjéért, amiről induláskor megkérdezte: -Mi lesz ma? A kedvencem? Mire én: -Mostanában mi a kedvenced?
A válasz: -Gólyásleves és tej meg gríz. :))
Nos, erre várni kell péntekig, de azért kerültek az asztalra illatos tavaszi virágok a kertből és finom mézes narancstea.
Jobbulást Lizinek!
VálaszTörlésNálunk ma ugyanez a program, kettesben Julcsival, hőemelkedéssel, kis hányással.....
Haladtok a házzal?
Lassan, de tele tervekkel. :))
TörlésÁá, kis hányás nem hányás. :DD
Nektek is jobbulást, hiába kiscsoportos szülőnek lenni izgalmas.
Az ilyen napok örök emlékek, magukkal viszik a gyerekek egy-egy igazgyöngyként a szívükben, és nehéz helyzetekben majd ez ad erőt... :)
VálaszTörlésEszembe jutott egy mondás (sajnos nem tudom, kitől idézek): "Aki meleg szobából lép ki, a hidegben sem fázik."
A Te gyermekeid tuti nem fognak dideregni soha! :)
Szép hétvégét kívánok!
Nagyon jóleső érzés, hogy ilyennek látsz minket! Köszönöm. :)
Törlés